A tizenhatodik körből elhalasztott találkozón Kámán és Vertetics sérülés, míg a nemrég igazolt Puszta amiatt nem szerepelhetett, mert az eredeti időpontban még nem volt a veszprémiek alkalmazottja. Utóbbi két sportoló mindazonáltal civilben ott izgult a kispadon, szorított a társaknak, hogy – az esélyesebb ellenféllel szemben – siker koronázza az elképzeléseiket.

A párharc pörgősen kezdődött, a felek a hátsó alakzataikra alig figyelve két perc alatt egyfajta gólpárbajba bonyolódtak, 8:7. Továbbra is élvezetesen alakult a csata, a kísérletek zöméből pont született, így borítékolni lehetett, amelyik csapat előbb szilárdítja meg a védelmét, az előnybe kerülhet, 12:15. Sajnos a törökbálintiak védelme idővel összeállt, s mivel elől rendre akadt üresen egy emberük – aki szinte hiba nélkül használta ki az adódó lehetőségeket –, az előnyük kezdett tekintélyes lenni, 16:23.

Veszprémi kosarak vezették be a második negyedet, a helyi nézők már kezdtek reménykedni, hogy megfordítható az állás (20-25), ám a rivális gyorsan lehűtötte a kedélyeket, 20:29. Az egyetemisták pontatlanul céloztak, a távoli próbálkozásaik célt tévesztettek (a derbin tizenegy százalékkal dobták a triplákat), amik mellé társultak a „szokásos” eladott labdák, 24:35. A közönségszórakoztatónak indult összecsapás egyre alacsonyabb színvonalú lett. Ekkortájt a rivális sem volt éppen acélos, de mert a mieinknek elől megállt a tudományuk, öregurasan is tartották a tíz pont körüli különbséget, 29:39.

Az elszántsággal a fordulást követően sem volt gond, mentek-küzdöttek a hazaiak, de sok pontatlanság árnyékolta be a teljesítményüket, 34:44. Támadásban leginkább Szabó Tibort akarták megjátszani, aki – a tizenegy lepattanója mellett – hiába volt ponterős, a másik oldal idővel rájött arra, hogy miként kell a hórihorgas centert feltartóztatni. Bódi hárompontosaival újra megnyugtató differenciát harcolt ki a különösebb kunszttal nem szolgáló MTK, 36:49. Feketéék szerencsére nem hagyták annyiban a dolgot, rákapcsoltak (42-49), ami valósággal olaj volt a tűzre, hiszen a törökbálintiak két fokozattal kapcsoltak feljebb, 42:57. A nagy akarásnak nyögés lett a vége, miközben az ellenfél könyörtelenül kihasználta a hibákat, 44:63.

A záró felvonást is jobban kezdték Jakab Péterék, s kisvártatva húsz pont lett a gárdák közötti különbség, 50:70. Végleg elúszott a hajó, a veszprémiek képtelenek voltak kijönni abból a gödörből, amibe nagyjából egy hónapja kerültek. Sem közelről, sem távolról nem jöttek össze a dolgok, 51:77. Ahogy a csapatok, úgy a szurkolók is várták a csata végét, lévén, időnként a fejüket fogták a pályán történtek láttán, 61:83. A hajrában Mérész-edző a fiataloknak is lehetőséget adott, Nagy Róbert hiába produkált remek estét, akkorra már mindenki elkönyvelhette a házigazdák zsinórban ötödik vereségét.

Jegyzőkönyv. HOYA-PEV – MTK Törökbálint 69:89 (16:25, 13:14, 18:24, 22:26). Veszprém, 300 néző. V.: Horváth, Benedek, Szalai. HOYA-PEV: Nagy R. 18, Kováts, Novák P. 2, Fekete 8, Szabó 18. Csere: Novák B. 2, Gáll 7/3, Sipos 6/3, Oltárczy 2, Szeifert 4, Nagy G. 2. Edző: Mérész Csaba. A Törökbálint legjobb dobói: Bódi 22/15, Jakab 16/3, Wehner 14/6.