Az MKB „a névadó főszponzorból a bakonyi alakulat egyszerű támogatójává válik azzal a meggyőződéssel, hogy a Veszprém világos jövőképpel és garantált jövővel rendelkező, maximálisan piacképes csapat”– idézi az MTI a bank közleményét, amelyben az is szerepel, hogy tíz év alatt több mint kétmilliárd forinttal támogatta a klubot.

Ezzel a rövid és (eddig) feltűnő módon kommentálatlanul maradt közleménnyel egészen biztosan új korszak veszi kezdetét a veszprémi kézilabdasportban. Hiszen eddig valamennyi névváltozás és új szponzor bejelentése meglehetős csinnadrattával történt. Most pedig a máskor oly friss és tájékozott klubhonlap csöndben maradt, mi több, a szurkolói honlap nem közli még az MTI-hírt sem.

Ezért aztán sajnos az utcai szurkolói – meglehetősen bő és széles körű – vélekedésekre hagyatkozik most még mindenki.

Induljunk tehát el a kályhától. Az 1977-ben az NB II-ből kiesett Bakony-Vegyész megszüntette szakosztályát, és a megyei bajnokságban szereplő V. Építők keretei között tervezték a további szereplést. Ami meglehetősen jó döntésnek bizonyult, miután a VÁÉV akkoriban indította be a helyi házgyárát. A kedvező lakásfeltételek vonzották az NB I-es, de még a válogatott játékosokat is. Ezért aztán nem meglepő, hogy a sikeres szponzorválasztás következtében egyre feljebb lépdelt a hazai, majd később a nemzetközi ranglétrán is az együttes. A következő (fő) szponzorváltás alkalmával Bramac, majd további fejlődés eredményeként Fotex lett a világhírnév felé töretlenül masírozó gárda neve.

Aztán jött az MKB, majd valamivel később az MVM név. Talán nem kell elmagyarázni, hogy mit jelentenek ezek a nevek. Ami azt eredményezte, hogy az egykori kis „munkásegyesület” szép lassan Európa legjobb, és tegyük hozzá, leggazdagabb klubjai közé küzdötte fel magát.

Eddig a történelem, a többi már városi pletyka.

A korábbi vezetők közül ezzel a folyamattal párhuzamosan a veszprémi dr. Magyarády Péter megvált a tisztségétől, dr. Hunyadfalvi Ákos pedig a háttérbe szorult. Annak ellenére, hogy ők ketten rengeteget tettek az elért eredményekért.

A folyamatosságot Hajnal Csaba ügyvezető képviselte, s az elnök az „idegenből” érkezett dr. Fonyó Károly lett, aki köztudomásúan Simicska Lajos embere. S amikor megtörtént a látványos Simicska–Orbán összecsapás, bizony sokan már akkor elkezdték félteni kedvenceiket, hiszen Simicska Lajos látványosan visszaszorult az addig szenzációsan prosperáló gazdasági pályáján. Akadnak, akik ennek a folyamatnak a következő lépését látják a veszprémi eseményben.

Hogy mi játszódik le a kulisszák mögött, mi lesz a sorsa a csapatnak, azt csak a bennfentesek tudják.

Persze a magyar sportéletnek hatalmas érvágás lenne a pályája csúcsán lévő csapat további sikereinek a megakadályozása. Ezért nem lenne senki meglepve, ha a rendeltetésszerűen bekövetkező (újabb) névváltozás egy bomba robbanásával érne fel. Csak az a kérdés: ez további előrelépést eredményezne, vagy valami egészen mást?