- Ma röviden ismerkedjünk meg Volkra János római katolikus püspök, Belák Imre orvos, Kollosváry Endre gépészmérnök, helyettes államtitkár és Belák Sándor tanár, egyetemi professzor életútjával - kezdte előadását a vasárnapi adás során Bándi László tanár-helytörténeti kutató.

- 295 éve, 1720. december 19-én, 55 éves korában Pozsonyban hunyt el a bécsi születésű Volkra János római katolikus püspök. Bécsben és Pármában tanult. 1688 tavaszán alszerpappá, júniusban szerpappá szentelték, decemberben I. Lipót császár jelenlétében tartotta első miséjét. 1698-ban pozsonyi préposttá nevezték ki, két év múlva Kolonics pozsonyi bíboros általános helynökévé tette. Veszprémi püspöknek 1710. november 30-án szentelték fel. Volkra János első gondja a veszprémi plébánia volt, amit a ferencesekre bízott. A felszentelése évében elűzte Veszprémből Hódosi Sámuel református szuperintendánst. 1711-ben a városba hozta a piaristákat, rájuk bízta az iskolát és az általa létesített szemináriumban a teológia tanítását. Kedvelte a piaristákat, az 1715. évi országgyűlés Volkra János javaslatára honosította meg a rendet. Megvásárolta számukra Vojnovics József feleségének házát a várban, majd 1717. január 1-jén, királyi rendelet alapján, földesúri jogait érvényesítve, lefoglalta a reformátusok templomát, paplakát és iskoláját. Megszüntette a protestáns vallásgyakorlást, az épületeket átadta a piaristáknak. Határozottan törekedett, hogy az idegen kézbe került plébániákat visszaszerezze, a halódókat pedig támogassa. Három szobor felállításával Sümegen, Veszprémben és Szentgyörgyön terjesztette Nepomuki Szent János kultuszát. 1714-ben a királyhoz és a pozsonyi rendekhez intézett beadványában követelte a veszprémi püspök királyné koronázási jogának visszaállítását. Kollányi szerint III. Károly feleségét 1714. október 18-án Volkra János koronázta meg. A pápai reformátusok 1719-ben erősen kikeltek Volkra János ellen a Kancelláriánál a földesúri jog védelmében tanúsított magatartása miatt. Győri házában, 1718. július 15-én elégtek a veszprémi püspökség és káptalan jogait és javait érintő levelek és okiratok, amelyeket másolás vagy átírás céljából helyezett el ott.

- 54 éve, 1961. december 23-án hunyt el Sümegen 70 évesen az enyingi származású Belák Imre orvos. Középiskoláit Bonyhádon kezdte és Sopronban fejezte be. 1914-ben Budapesten szerzett általános orvosi diplomát. Az I. világháborúban egy évig katona, 1915 és 1918 között oroszországi hadifogolytábor orvosa. Hazatérve a Veszprém megyei Enyingen körorvos, 1926-tól járási tisztiorvos. 1927-től 1946-ig - amikor nyugdíjazták - Veszprém vármegye tiszti-főorvosa. 1950-től haláláig a sümegi kórházban alorvosként dolgozott. Sírja a veszprémi Alsóvárosi temetőben található.

- 157 éve, 1858. december 24-én Veszprémben született Kolossváry Endre gépészmérnök, helyettes államtitkár. Középiskoláit Kalocsán, Pápán és Pozsonyban végezte. 1882-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett a budapesti műegyetemen. Kollosváry Endre előbb a MÁV, majd a Posta szolgálatába lépett. 1909-től a Posta és Távírda Igazgatóság műszaki osztályának vezetője, 1928-ban helyettes vezérigazgatóként vonult nyugalomba. A műegyetemen magántanári képesítést nyert. Kollosváry Endre nevéhez fűződik a távíró- és az interurbán távbeszélő-hálózatok kiépítése, az automata telefonközpontok létesítése, az első nagyadó felállítása. Egyik kezdeményezője volt a nemzetközi távíró- és távbeszélő-szövetségek megalakulásának és 1908. évi, első kongresszusának. Munkássága elismeréseként számos kitüntetést kapott. Kollosváry Endre 1928-ban, 46 évi szolgálat után vonult nyugalomba és Budapesten hunyt el 1938. december 13-án, 80 éves korában.

- 37 éve, 1978. december 24-én, Keszthelyen hunyt el 59 évesen az enyingi származású dr. Belák Sándor mezőgazdász, tanár. Elemi- és középiskolás éveit szülőhelyén, illetve Veszprémben töltötte. 1941-ben egyetemi oklevelet, nem sokkal később doktori címet szerzett. Első munkahelye a Minőségi Magtermeltető Nemzeti Vállalat, majd 1951-ben a Keszthelyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet munkatársa, később igazgatója. 1960-tól tanított a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen, illetve jogelődjén a Főiskolán, amelynek több alkalommal volt igazgatója és rektora. Nevéhez fűződik az intézet egyetemmé történő szervezése. 1970-től az MTA levelező tagja, elnöke a Veszprémi Akadémiai Bizottságnak, 1962 után társadalmi munkában alelnöke a Veszprém Megyei Tanácsnak. A Balaton ügyeivel foglalkozó szervezetek és testületek meghatározó személyisége. 1963-tól a keszthelyi járás országgyűlési képviselője. Jelentős eredményeket ért el a láptalajok javítása, a talajok termelékenysége növelésében. Egy önálló és két társszerzős kötete, valamint száznál több tudományos közleménye jelent meg. Munkásságáért és közéleti tevékenységéért több magas kitüntetést kapott.