A bakonyi kosarasok talán a legerősebb felállásukban kezdték a mérkőzést, aminek első pontját a legfiatalabb kvintett-tag, a végig parádésan teljesítő Kálló szerezte meg. Ahogy arra számítani lehetett, a hazaiak nem késtek a válasszal (6:3), de mert az egyetemisták vették a lapot, előbb fordítottak, majd Kámán távoli dobásával kicsit megléptek, 6:10. Az élesnek várt csata ezen szakaszában a bátran vállalkozott együttesek egymás után hintették a triplákat – mivel Körtélyesi a nyitó negyedben hármat is elsüllyesztett, a listavezető nem engedte magához közel az ellenfelet, 11:17. Közben a tavaly ilyenkor még a bonyhádiak mezét viselő Jilling és Hegedűs is pályára lépett. Előbbi egymás után adta a gólpasszokat, ám utóbbi az első dupláját követően kicsit megilletődötten, főként faultokat gyűjtőgetve pattogtatott. Mihelyst levetkőzte magáról a bizonyítási kényszert, megmutatta, hogy a palánkok alatt aranyat ér, 13:20. Ekkortájt Körtélyesi hátán vitte a csapatát, amely az elvétve cserélő hazaiaknál pontosabban támadott és figyelmesebben, kevesebb hibával védekezett, 17:26.

Az addig kivételes produkciót nyújtott erőcsatár a következő játékrész elején a kispadon foglalt helyet, amíg pihent, a rivális megkezdte a felzárkózást, 21:26. A veszprémiek nem becsülték meg úgy a labdákat, mi több, a próbálkozásaik célt tévesztettek. Így a Baki Sándor "húzta" tabella-nyolcadik ott lihegett a nyakukon: vagyis minden kezdődhetett elölről, 25:26. Pavlovicék majd’ ötperces gólcsendet tartottak. A szezonban pompásan kosárlabdázó bosnyák légiósnak nem ez volt karrierje meccse. Sok büntetőt és középtávolit hagyott ki, ám a mezőnymunkája így is hasznosnak bizonyult. A ritmusából kizökkentett éllovas ekkor szigorított a hátsó alakzatán, de a vérszemet kapott és  a lepattanó-gyűjtésben akkor előrébb járt Tömösváryék egészpályás letámadással igyekeztek. Kálló törte meg a veszprémiek kosárszegény időszakát, csakhogy az éberség nem lankadhatott, mert gyakran érvényesült a Tolna-megyeiek akarása, 29:33. A „festék” közelében furcsa volt látni a Tömösváry-Hegedűs csatákat, lévén, a harcosok éveken át egy szekeret toltak. Sportszerű összeakaszkodásaik árnyékában az ex-bonyhádi Jilling hárompontosa zárta le az első félidőt.

Fordulás után a vendégek hamarabb kaptak lábra, persze ilyenformán sem dőlt el semmi, 33:42. Kálló szerencsére ott folytatta, ahol a nagyszünet előtt abbahagyta, korát meghazudtolva ragyogó megoldásokkal jelentkezett, 36:46. Csakhogy Sömenek Martinék is jól küzdöttek, kihasználták a megingásainkat, mindent megtettek az áhított sikerért, hogy a derbi szoros és kiélezett maradjon, 41:46. Mikor a vetélytárs két pontra jött fel, Kámánék – akkor is – tudták a dolgukat. Türelmesen játszottak, precízen és kiegyensúlyozottan szőtték az attakjaikat, s még agresszívebben védekeztek. Miként máskor, újra remek egység alakult ki közöttük, 45:53. A lehető legjobb fortélyokat választották, de megnyugodni ezután sem lehetett. Ugyanis az otthonában már több nagyvadat "elejtett" hazaiakat is megillette a dicséret, 47:57. Az utolsó tíz perc nem is indulhatott volna jobban: Jilling gyorsan szerzett öt pontot, így kialakult az összecsapás addigi legnagyobb különbsége, 47:62. Közben Hegedűs is elkapta a fonalat, a pontjain túl futószalagon szedte a lepattanó labdákat és kiosztott két blokkot is. A bonyhádiak nyomban időt kértek, hiszen a listavezető érvényesítette az akaratát, 49:65. A veszprémiek később visszavettek a tempóból, ám arra ügyeltek, hogy a vendéglátók ne kerüljenek tízen belülre, 54:67. Sajnos ezen vállalásuk nem jött be: a labdafelhozatalt is akadályozó másik oldal négy és fél perccel a vége előtt áttörte a „küszöböt” (58:67) és sajnos Mérész-edző „fejtágítója” sem törte meg a lendületüket, 64:67. A kipontozódott Körtélyesit elveszítő veszprémieken ebben a periódusban a fáradtság jelei mutatkoztak, labdákat adtak el, dobásokat rontottak, félő volt, hogy amit addig felépítettek, az odavész. A hajrában aztán Kámán megmutatta, hogy jó az öreg a háznál: a huszonötös teljesítményindex-szel zárt HOYA-csillag zsákolt is, a lepattanói, a gólpasszai és a kiharcolt faultjai kellettek ahhoz, hogy a vendégekkel továbbra se lehessen bírni.

Mérész Csaba értékelése a klub honlapjának tudósítása szerint: Jól kezdtük a találkozót, s ez dinamikát adott a folytatásra. Néha hoztunk rossz döntéseket, de mert a szinte végig vezető tanítványaim harcosak voltak, a szívüket, a lelküket kitették a pályára, megérdemelt a sikerünk.

Jegyzőkönyv. BKSE – HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 66:76 (17:26, 16:13, 14:18, 19:19). Bonyhád, 200 néző. V.: Vida, dr. Szakáll, Maár. Bonyhád: Filip 8/3, Ugrinic 10, Baki 15/3, Sömenek 13/9, Tömösváry 15. Csere: Gulyás 5/3, Fetzer, Gébert. Edző: Puha Jenő. Veszprém: Simon 2, Kálló 13/6, Kámán 14/6, Pavlovic 5/3, Körtélyesi 19/9. Csere: Jilling 10/6, Hegedűs 8, Helmeczi 5. Edző: Mérész Csaba.