A miskolci egyetemisták minden energiájukat mozgósítva kezdték a mérkőzést. Remek ritmusban, dinamikus támadásokat vezetve állva hagyták a könnyű kosarakat kapott hazaiakat, 7:0. Kellett néhány perc, hogy Kálló Nándorék magukhoz térjenek, aztán nagy elánnal küzdve – kisvártatva – bizonyították: a másodosztályú bajnokság hajrájában mindkét csapatnak éremre fáj a foga, 7:7. Hiába állt össze a bakonyiak védelme – a csapdázásuk eredményeként labdákat loptak –, az összes rezdülés arról árulkodott, hogy a zajló kiírásban még nem járt ilyen erős ellenfél a megyeszékhelyünkön, 10:9. A tét nagysága Körtélyesiéken jobban érződött, nem voltak oly’ élesek, mint a negyeddöntőben. Ráadásul a gólokkal is adós erőcsatár hat perc alatt összeszedett három személyi hibát, 14:13. Emiatt a kispadra kényszerült, így az amerikai Price-t még nehezebb volt tartani a palánkok alatt, 14:18. Az észak-magyarországiak akkortájt elvétve rontottak dobást, vagyis Kámánéknak hovatovább vért kellett izzadniuk – gyakran a büntetővonalról célozva –, hogy újra visszavegyék a vezetést, 22:21. Úgy tűnt, mintha nőtt volna a veszprémiek étvágya, 24:21. Ám Fortuna kezét szorosan fogó, mindazonáltal szervezetten és taktikusan iparkodó Szögiék sokadszorra fordítottak, majd egy etapzáró triplával ismét kontrollálták a történéseket, 24:30.

A hazaiaknak később is meggyűlt a baja a kinti próbálkozásokkal. (Az összecsapáson tizenkilencszer „tesztelték magukat” a hárompontos vonalon túlról, viszont csak négyszer sikeresen.) Mérész-edző időt kért. A tanítványai ugyan felkészültek a mind magabiztosabb miskolciakból, mégis hol kapkodó, hol pedig ötlettelen "műsorral" szolgáltak, 27:30. Nem sikerült rendet tenni a fejekben, a rivális kijátszott akciói még jobban összezavarták Pavlovicékat, akiknek többször is megremegett a keze, 27:35. A helyi szurkolók ugyan kitettek magukért, ám az ő biztatásuk is alábbhagyott, mikor a HOYA-mezeseknél rendre pontosabb Takácsék egyre hangsúlyosabban jelezték, hogy bennük van az a plusz, ami a sikerhez kell, 27:40. Mérész-mester cserékkel igyekezett felrázni az övéit, de az első félidőben senki sem vette hátára a csapatát, Kámán és Jilling László is csak időnként villant meg, tűnt ki a pályán lévők közül, 32:42. Az eltökéltséggel nem volt baj, de a legjobb lehetőségeket is elpuskázták, az eldobott labdáik közül nem egy a gyűrű széléről táncolva jött vissza a mezőnybe, 36:47.

A teremben helyet foglalt sportbarátok abban bíztak, hogy a nagyszünet után az öltözőből jól jönnek ki a veszprémiek. Ehhez képest, egy percen belül három büntetővel is bakot lőttek – így esélyük sem volt felpörögni, csökkenteni a nagyszünetbeli tizenegy pontos hátrányukat, 41:53. Senki sem gondolta, hogy a derbi sima lesz, ám arra kevesen gondoltak, hogy a fürgébb és motiváltabbnak tűnő vetélytárs a védekezésével győztes stádiumba kerül, 41:57. A csata ezen periódusában tanácstalanul és ritmustalanul kosaraztak a vendéglátók. Semmi sem sikerült nekik, ha pedig helyzeteket alakítottak ki – mert idővel a vendégek koncentrációja is visszaesett –, azokat közelről és távolról is kihagyták. Régen játszottak ennyi hibával, a publikum már annak is örült, ha tíz pont körülire redukálták a differenciát, 48:59. Persze az igazsághoz tartozik, hogy a bírói ítéletek sem a dunántúliaknak kedveztek (hogy finoman fogalmazzunk), 54:65.

Tizenegy pontos vendégelőnyről indult a záró felvonás, s noha a negyed elején több veszprémi kísérlet maradt ki, a harci szellem kezdte átsegíteni őket a holtponton. Hat perccel a vége előtt tízen belülre jöttek, a hárompontosokkal is operált Kámán pedig serege élére állt, 60:69. Mintha a keleti-második fáradni kezdett volna – egymás után adták el a labdákat –, míg az agresszívebb és összeszedettebb üzemmódba kapcsolt veszprémiek lendületbe jöttek, feltámadtak. Végre úgy teljesítettek, mint akik önbizalommal várták az elődöntőt, ahogy a feldobás előtt ígérték: „az itthoni fellépéseinket meg akarjuk nyerni”, 70:71. A mérkőzés nyílt, izgalmas és szenvedélyes lett, a küzdelem pedig kiélezett. Már csak két perc volt hátra, mikor mindkét fél aktivizálta a maradék kapacitását, de a zavarodottnak hitt, mégis egységesebb miskolciak átvészelték a számukra kritikus időszakot, jóllehet a nézők eksztázisban „agitáltak” az összesítés szempontjából lépéshátrányba került Helmeczi Andrásék mellett.

Mérész Csaba edző értékelése a mérkőzés után a klub honlapjának tudósítása szerint: - Sajnos a rangadó jelentős részében figyelmetlenek és fegyelmezetlenek voltunk. Rendre kosarat kaptunk azon helyzetekből, amikre előzetesen kitértünk. Általában nem a megbeszéltek szerint játszottunk. Nincs mese: nyernünk kell Miskolcon, hogy életben tartsuk a reményeinket. Ez nem lehetetlen vállalás, de a mai csatát látva rendkívül nehéz feladatnak ígérkezik.

Jegyzőkönyv. Férfi kosárlabda NB I/B., rájátszás: HOYA-PEV – Miskolci EAFC 72:79 (24-30, 14:19, 18:18, 16:12). Veszprém, 400 néző. V.: Farkas, Vida, Gyuris. HOYA PEV: Simon 2, Kálló 7, Kámán 25/9, Pavlovic 13, Körtélyesi 4. Csere: Helmeczi 2, Hegedűs 5, Szűcs, Jilling 14/3. Edző: Mérész Csaba. Miskolc: Szögi 20/3, Drahos 7, Máté 7/3, Lippai 6, Price 12. Csere: Takács 14, Szojka 1, Endrész 4, Orosz 6/6, Szepesi 2. Edző: Bene Szilárd.