A továbbjutás szempontjából a hazaiakon volt nagyobb nyomás, ettől függetlenül, vagy talán épp ezért, Nebojsa Pavlovicék óriási elánnal, hatalmas energiákat mozgósítva kezdték a találkozót, 6:0. A vendégek hamar kikérték az első idejüket, ám ez nem befolyásolta az „előadás” képét: a telt házas rangadó jelentőségét átérző veszprémiek fantasztikusan védekeztek, aminek köszönhetően gyors indításokból könnyű kosarakat szereztek, 12:0. A pompás play-off hangulatot teremtett szurkolók nem akartak hinni a szemüknek, hiszen a roppant motivált és hősiesen küzdött helyi kedvencek nem ismertek elveszett labdát; nem csoda, hogy állva hagyták a jó képességű ellenfelet, 17:0. Szinte minden sikerült, amihez Helmeczi Andrásék nyúltak, a nyitó negyedben hatvan százalékos pontossággal céloztak, ezzel szemben az elbizonytalanított, hovatovább megzavarodott másik oldal épphogy átlépte a skála tízes küszöbét. A vért izzadt Drahos Gáboréknak néha azzal is meggyűlt a baja, hogy a félpályán áthozzák a labdát, hogy a legközelebb álló társhoz passzoljanak, igaz, szenvedéseik közepette azért megszerezték az első pontjaikat, 20:3. A bakonyiak a játék minden elemében domináltak, ráadásul akkora hévvel viaskodtak, hogy a tanácstalan miskolci tekintetek árulkodóak voltak, 24:6. A riválist „megsajnált” sípmesterek már akkor is könnyű szívvel ítéltek a javukra büntetőket, más kérdés, hogy azokból jó néhányat elpuskáztak (…a lefújásig összesen tizennégyet).

A folytatásban valamelyest összekapta magát az addig esélytelenségre kárhoztatott MEAFC, persze a személyi hibákat bőszen gyűjtögető veszprémieknek ebben az időszakban nem sült úgy a keze, mint korábban, 26:11. Főként a vetélytárs palánkjánál jelentkeztek hibák, de az összképen ez nem változtatott, az élményszámba ment hátsó alakzatuk hatékonyságával minden apró problémát kompenzáltak, 30:11. A fél tucat blokkot kiosztott Hegedűs Attila a csata ezen szakaszában gond nélkül elbánt az amerikai James Price-szal, de ha kellett, a többiek is besegítettek az őrzés-védelembe, 34:11. A negyed eleji rövid pihenő után ismét felszabadultan muzsikáltak Körtélyesi Gergelyék, s tekintélyesebb is lehetett volna a különbség, ha több dobásuk nem a gyűrű belső pereméről pattan vissza a mezőnybe, 37:13. Az alárendelt szerepet hol fel-, hol pedig magáról levevő keleti-második többek között két triplát elsüllyesztve jött közelebb, jelezvén: még nincs vége az összecsapásnak, 39:26. A hazaiak a közönség támogatásával azonban kilábaltak a nyúlfarknyi hullámvölgyből és a nagyszünetben tizenhat pontos előnnyel vonulhattak az öltözőbe.

A fordulást követően több mint három percig nem esett kosár. Mindkét oldalon futószalagon maradtak ki a helyzetek, a nézők mégsem elsősorban emiatt ráncolták a homlokukat, inkább a bírói verdiktek okán. A játékvezetők ugyanis nemhogy hazai pályát nem fújtak, a közreműködésük zöme a vendégeknek kedvezett, 46:30. Ezután az észak-magyarországiaknak sikerült zavart okozni a veszprémi gépezetben, bizonyították, hogy igenis komoly ellenlábasok, 48:36. Mivel a nyugati-első az első félidőben gyakran maximumhoz közeli fordulatszámon pörgött, kezdtek mutatkozni a fáradtság jelei, a koncentrációhiány következtében odalett a megnyugtató differencia, 48:39. Az ellen ekkortájt alaposan megnehezítette a dolgukat. A fontos pillanatban Jilling László állt a serege élére, az irányító hárompontosokat is értékesített, így támadásban tovább szélesítette a repertoárt, 56:39. Csakhogy Szögiék a legnehezebb szituációban is az utolsó leheletükig küzdöttek, 56:47.

Kilenc pontos HOYA-vezetésről indult a záró etap, és a labdákat szerzett Simon Lászlóék úgy gondolták: ideje lezárni a párharcot, 64:50. A bakonyiak ebben a periódusban újra úgy védekeztek, mint a derbi elején. A levegőt is sajnálták az összesen huszonegy labdát eladott riválistól, szervezetten és taktikusan pattogtattak. Valamennyi megmozdulásukon érződött, hogy hisznek magukban, 69:50. Közben Mérész-mester jó érzékkel ültette le a kispadra az erejükkel mind jobban elkészült tanítványait. A küzdelemre később sem lehetett panasz – bár addigra eldőltek a lényegi kérdések, 71:52. Körtélyesi és Price összeszólalkozott a parketten, majd a vereséget nehezen viselt tengerentúli center látványos mozdulattal lökte el magától az ex-válogatottat. Előbbi emiatt a kizárás sorsára jutott, utóbbi pedig technikai hibát kapott. Az incidens még élhetett Körtélyesi fejében, tudniillik kisvártatva megkapta a második technikaiját is (…hogy miért, azt csak a gyenge teljesítményt nyújtott bírók tudhatják), így neki is el kellett hagynia termet. Ez sajnos azt jelenti, hogy a döntő első meccsén – eltiltás miatt – nem játszhat, ami óriási hátránynak tűnik az aranycsatában. A sok pontatlanságot és szabálytalanságot hozott hajrában (…a keretekből négyen pontozódtak ki, a hazaiaktól hárman) már mindenki az utolsó sípszót várta: a publikum vastapssal köszönte meg az előnyét megtartott Pavlovicéknak, hogy egy-egyes állásról kiharcolták a fináléba jutást.

Mérész Csaba edző értékelése a klub honlapjának tudósítása szerint: - Szerintem egy percig sem volt kérdéses, hogy melyik csapatnak van helye a döntőben. Megérdemelten nyertünk: éltünk a pályaelőnyünkkel és kijavítottuk, amit az első mérkőzésen elrontottunk. Szédületesen kezdtünk, mindennek az alapja a szigorú védekezés volt, így a párharcnak nem lett újabb feltámadása. Fejben és fizikálisan is jól produkáltunk, de mindazonáltal a szurkolóinknak is köszönettel tartozunk.

Jegyzőkönyv. HOYA-PEV – Miskolci EAFC 80:64 (24:9, 20:19, 15:22, 21:14). Veszprém, 500 néző. V.: Frányó, Minár, Pralsch. HOYA-PEV: Helmeczi 5/3, Kálló 6, Kámán 6, Pavlovic 21, Körtélyesi 10/3. Csere: Simon 12, Hegedűs 6, Jilling 14/12, Máyer, Szűcs, Oltárczy. Edző: Mérész Csaba. Miskolc: Szögi 17, Drahos 10/6, Máté 2, Lippai, Price 12. Csere: Takács 6/6, Szojka 4, Galló 8, Endrész 2, Kopasz 3, Szepesi. Edző: Bene Szilárd.