Az ENSZ közgyűlése 1991-ben május 3-át a nemzetközi sajtószabadság napjává nyilvánította. Ezzel is emlékeztetve a mindenkori kormányokat a szabad sajtó fontosságára, a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére és betartására. Veszprémben a Józan Ész Társasága, baloldali szervezetek támogatásával 2011-től rendezi meg a csendes tiltakozó demonstrációját, a Veszprémi Völgyhíd Sétát.

A demontsráción részt vevők idén is a Jókai úton elhelyezett, az „Ismeretlen jó ember” emlékére állított táblától indultak és a Völgyhídon át a Városházára érkeztek meg.

Az indulás előtt elhangzott beszédekben a szónokok hangsúlyozták, hogy ezen a napon azokra emlékeznek, akik az életüket veszélyeztetve biztosítják az átlagemberek számára fontos információkat a világról és a környezetükről, az „ismeretlen jó emberekről”. Tudatlanságban és sötétségben élnének az emberek, ha nem volnának a világban írók, költők, tudósok és újságírók. Nélkülük nem ismerhetnénk meg a háttérben húzódó összefüggéseket, az okokat és következményeket.

Hangsúlyozták, hogy napjaink újságíróit az országunkban az egzisztenciális megsemmisülés veszélye fenyegeti, mert a bűnük az, hogy megmerik írni: "emberek a király meztelen” és a vezetőknek sem az előre megírt kérdéseket teszik fel. Gondolkodni mernek és a társadalomról alkotott véleményüket megosztják másokkal is.

Néhány gondolat Konok Péter történész, publicista erre az alkalomra írt leveléből: „Azt akarják, hogy szolgává tett, ellenőrzött emberek legyünk. Hogy megmondják, mit együnk és igyunk, kit szeressünk, mikor és hol vásároljunk….

A flusztrációinkra és a félelmeinkre alapoznak, a legrosszabbat akarják kihozni belőlünk, miközben nemzeti szolidaritásról papolnak nekünk. Semmit érő szó ma a szolidaritás. Milyen rendszer az, ahol az adakozók gesztusai gyakran megalázóak, ahol fintorogva kikerülik azokat az elesetteket, akik a legközelebb vannak, mondván: ők biztosan maguk tehetnek a helyzetükről…

Milyen ország az, ahol a szegénységet leginkább úgy kezelnék, hogy megtiltják a „szegény” szó használatát?..

Szabadságról beszélnek nekünk- de miféle szabadság az, amelyikben szabad alternatívaként az éhenhalás, az aluljárókban lakás, az utcán megfagyás is ott szerepel a lehetőségek között? Miféle szabadság az, ahol gyerekek tömegei éheznek? Ahol rendszerszinten gyerekek éheznek, ott nem beszélhetünk társadalomról, legfeljebb rablóállamról.”

A Völgyhíd séta során a demonstrálók még több helyen megálltak és a szervezők szerint itt olyan résztvevők mondják el gondolataikat, akik mernek tenni azért, hogy Magyarországon szabad legyen a szólás, a gondolkodás és a véleménynyilvánítás.