Ellenzéki megemlékezés Veszprémben
Az ünnepségen megjelenteket Katanics Sándor a Demokratikus Koalíció önkormányzati képviselője köszöntötte. A politikus felidézte a következőket: Lovassy Lászlóról emlékezik a szabadság ünnepén róla elnevezett iskola. Joggal feltehető, de könnyen megválaszolható az a kérdés, hogy miért ünnepelte őt 1956-ban a szabadságot szerető ifjúság. Ünnepeljük először azért, mert veszprémiként nagyon sokat szenvedett és a legtöbbet áldozta a szabadságért.
Lovassy László az életét, és az ép elméjének elvesztését áldozta a hazájáért. Ünnepeljük Lovassy Lászlót azért is, mert nemesi származása ellenére, bátran és következetesen szembeszállt a zsarnoksággal, kiállt az egyszer felismert igazsága mellett, harcolt érte, hű maradt az eszméihez.
Katanics Sándor emlékeztetett arra, hogy ezek a szavak Dr. Brusznyai Árpád 1956. március 15-én a Lovassy tanári kara és tanulói előtt elmondott beszédéből valók. Az iskola egyik tanára mondta el azt, hogy mennyire volt nagyszerű ember az iskola névadója, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben.
Sejthette-e már ekkor Brusznyai tanár úr, hogy mi lesz az ő sorsa egy fél év elmúltával? Mert ő lett az aki 1956 októberében a veszprémi forradalmi események középpontjába került. Így beszélt akkor a veszprémiekhez: „Veszprémben minden lehetőség adott ahhoz, hogy békében megvalósítsuk a forradalom követeléseit, a katonaság, a rendőrség az oldalunkon áll. Halálos bűn lenne bármi olyat tenni ami vérontáshoz vezet. Semmilyen személyes üldözésre, bosszúra nem kerülhet sor. Csak azokat szabad eltávolítani, akik durván visszaélnek a hatalommal. Távolítsák el, fegyverezzék le őket, de semmi bántódásuk ne essen. A nemzeti forradalom azért folyik, hogy megvalósítsuk a szocialista demokráciát, megtisztítva azt a salaktól.“
Az ellenfelei az ő életét nem óvták. Hóhérai 1958. január 19-én akasztófára küldték. Hazafiságát, bátor kiállását misem bizonyítja jobban, mint az, hogy az akasztófa alá a Himnuszt énekelve állt.
A magyaroknak 56- után sokáig kellett arra várniuk, hogy megélhessék az igazi szabadságot. Napjainkra újra olyan hatalom van Magyarországon, ahol védik a bűnözőket, elhallgattatják az olyan orgánumokat ahol felfedik az esetleges törvénysértéseket, felhívják a figyelmet az elhatalmasodó korrupcióra, a vezetők pökhendi magatartására, a megmagyarázhatatlan vagyongyarapodásukra.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy csak a szavak szintjén van szólás és sajtó szabadság. Megszűnt a fékek és ellensúlyok rendszere, megszállás alá kerültek a demokratikus intézmények. De talán még nincs késő és meg kell érteni azok üzenetét, akik 60 évvel ezelőtt megmutatták a helyes utat.
Hartmann Ferenc az MSZP veszprémi elnöke beszédében kiemelte, hogy 1956 októbere mára a függetlenség jelképévé vált. Mit jelenthet az a jelkép fiataloknak? Egy soha nem tapasztalt összefogást, demokráciát és szabadságot.
Összefogást jelent, mert a forradalomban politikai meggyőződéstől függetlenül idősek és fiatalok, fővárosiak és vidékiek együtt harcoltak. Az országban függetlenséget akartak. Nem csak hittek ebben hanem hősiesen is küzdöttek is érte. Ilyen összefogásra csak a páratlan történelmi pillanatokban volt példa.
Akkor bebizonyítottuk magunknak magyaroknak és a világnak, hogy a nemzeti célok elérése érdekében képesek vagyunk az összefogásra. 1956 a Nagy Imre és Bibó nevével fémjelzett demokráciáját jelenti. Olyan demokráciát ahol van gazdasági és politikai autonómia, ahol van önrendelkezési jog. Demokráciát, ahol egyenlő jogai vannak a közösségeknek, és az egyéneknek.
Demokráciát, ahol van az egyéneknek törvény előtti egyenlősége. Demokráciát, ahol a hatalmi ágak nem összemosva, vazallusi kapcsolatokban működnek.
1956 szabadságot is jelent. Egy ország, egy nemzet szabadságát. Az önrendelkezés szabadságát, mert az önrendelkezés erősebb minden settenkedő erőnél. A sajtó szabadságát, ami segíti az alkotó ember és a szó, a gondolat szabadságát. E célok lebegtek az akkori hősök törekvései előtt.
A forradalom eszméi és az elfojtott vágyak tovább éltek egészen 1989-ig. Az újra kikiáltott köztársaság szellemisége 56-ban gyökerezett. Akkor azt reméltük, hogy a politikai irányzatokra tekintet nélkül lehet nemzeti együttműködés. Napjainkban olyan emberek kormányoznak, akik nem az emberekért, hanem azok kizárására törekednek. Ma 2016-ban csak a alkotmányosság lesöprésével, a hozzájuk kötődő személyek érdekeinek érvényesítésével foglalkoznak. A gránit szilárdságúnak mondott törvényt folyamatosan változtatják.
Jogállam az, ahol mindennapos gyakorlat a visszamenőleges törvénykezés, a szerzett jogok elvétele? Demokratikus-e az a berendezkedés, ahol a hatalmi ágak élén érinthetetlen pártkatonák állnak? Igazságszolgáltatás az, ahol sokszor etnikai hovatartozástól függ az eljárás? Mitől demokrácia az, ahol települési és szakmai önkormányzatok jogait folyamatosan nyirbálják? Demokrácia-e az, ahol elhallgattatják az ellenzéki médiákat?
A mostani hatalom pontosan azokat az értékeket szünteti meg, amiért 60 évvel ezelőtt a forradalmárok harcoltak, nem védi, hanem rombolja a demokráciát. A demokratikus ellenzék feladata a jövőben nem lehet más, mint a független és szabad Magyarország megteremtése - hangsúlyozta végezetül Hartmann Ferenc.
