Ma ismerkedjünk meg Beke Incze Kristóf tanár, pedagógiai író, Barbarits Lajos újságíró, agrártörténész, Beőthy István r.k. nagyprépost és Barsy Irma író, költő életével hangzott el Bándi László tanár-helytörténeti kutató szerkesztésében a MÉZ Rádió vasárnapi adásában.

Beke Incze Kristóf 1785-ben Toronyban született. A középiskolát és a bölcseletet Győrben, a teológiát Veszprémben végezte. Először Veszprémben lelkész, majd Siófokon, tíz évvel később pedig Peremartonban plébános. Veszprémben a Davidikum igazgatója volt, majd 1835 és 1842 között - szintén a Davidikumban - a tanítóképző tanára. Beke Incze Kristóf 1842 után Vörösberényben volt plébános. Több kézikönyvet írt tanítóképzők, un. “mesterképzők” számára. Az MTA 1836-ban elbírált pályázatán második díjat nyert nevelés-lélektani művével. A hazai szakirodalomban elsőként írt pszichológiai vonatkozásban a gyermeki érdeklődés fontosságáról és az optimális terhelés szerepéről. Az egyházmegye történetét tárgyalja a kéziratban fennmaradt munkájában, mely az Érseki könyvtár tulajdona. Közreműködött Danielik: Magyar írók c. munkájának megírásában. Beke Incze Kristóf 152 éve Veszprémben hunyt el 1862. október 2-án, 77 évesen.

Barbarits Lajos újságíró, agrártörténész Veszprémben született, 1899. október 3-án, 115 éve. Középiskoláit Pápán végezte, majd 1923-ban Keszthelyen szerzett oklevelet. Nagykanizsán telepedett le, ahol a Zalai Közlöny c. újság munkatársa, majd 1926 és 1944 között felelős szerkesztője volt. Barbarits Lajos a nyilas hatalomátvétel után bujdosott, de elfogták és a Gestapó fogságába került. 1945-től 1948-ig a Nagykanizsai Nyomda vezetőjeként dolgozott. 1954 és 1957 között a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa, majd 10 évig főigazgató-helyettese. Barbarits Lajos 1925-ben szerkesztette a Vásári Értesítő c. lapot. A Keszthelyi Újság, a Hazám, az Új Élet és a Visszhang című lapokban is megjelentek versei, elbeszélései és más írásai. A mezőgazdaság gépesítéséről, valamint a muzeológia tárgyköréből jelentek meg szakcikkei itthon és külföldön. Kiemelkedő alkotása a Nagykanizsa c. monográfia. Barbarits Lajos Budapesten hunyt el.

Beőthy István r. k. nagyprépost Tenkén született132 éve, 1882-ben. Apja ítélőbíró volt. Hajdunánáson, Nagyváradon és Veszprémben végezte a gimnáziumot. A Bécsi Pázmáneum növendéke volt, 1905-ben itt szentelték Beőthy Istvánt pappá. Zalamerenyén és Murakeresztúron káplán. 1907-től tanulmányi felügyelőként dolgozott Veszprémben, majd 1915-ben szentszéki ügyész, 1918-tól Sümegen esperes plébános, c. apát. 1935-ben veszprémi kanonok. Beőthy István a veszprémi Szeminárium rektora 1936 és 1940 között, 1970-től nagyprépost. A Veszprémi Főegyházmegyében jelentős egyházszervezői tevékenységet végzett. Veszprémben hét mázsás harangot adományozott a székesegyháznak, restauráltatta a Szentháromság-szobor kőkorlátját. Beőthy István nagyprépost Székesfehérvárott hunyt el 35 éve, 1979. október 4-én és a veszprémi székesegyház sírboltjába temették el.

Barsy Irma, Barsy Árpádné író, költő Veszprémben 117 éve született, 1897. október 6-án.Tanulmányait Győrben végezte. 1945 után a Medveczky Bella magángyűjteményéből létesített nyilvános könyvtárban, majd a Pénzintézeti Központ könyvtárában dolgozott. Barsy Irmát költőként Benedek Marcell fedezte fel. Kiemelkedő művei Budapesten jelentek meg, így a Jaj a könnyezőnek (versek, 1923.), a Sárgarigó-penzió (regény, 1941.), az Éjféli riadó (regény, 1942.), az Emberek a Viola-utcában (regény, 1942.), A befalazott lélek (regény, 1943.), a Ne mondjátok meg Bandinak! (regény, 1943.), a Háromlábú kiskacsa (regény, 1943.) és a Csúnya lány állást keres (regény, 1944.) Barsy Irma Budapesten hunyt el 1991-ben.

(A MÉZ Rádió adása 2014. október 5-én.)