Lesz. Hamarosan. Mert a veszprémiek úgy akarják. És a NER-ben, mint tudjuk, csak akarni kell. Mondhatjuk úgy is: a Veszprémben megvalósuló uszoda az akarat diadala. Semmit sem ért a nemzeti együttműködésből az, aki 4 milliárdot „pöti” túlzásnak ítél egy országgyűlési képviselői helyért. Az akarat nem forintosítható, az akarat maga a hátország, amely egyaránt mozgásteret biztosít Felcsúton, Veszprémben, Minszkben, Berlinben, Moszkvában és Brüsszelben is. ( A francba: Washingtonban?) Vagy a Veszprémi Aréna közelében, vagy a Jutasi út mentén épül az új komplexum, majd meglátjuk, a „főlényeg”, hogy a kormány (feje) rábólintott. Régi veszprémi hagyomány – tán Gizella királyné hagyta ránk –, hogy január végén, az újév reményekkel fűtött előszobájában a nép kíván egy nagyot. Becsukja a szemét, elcsendesül, majd kimondja: kell az uszoda! És lőn.

De haladjunk sorjában. „Zöld utat adott a kormány a veszprémi uszodáról szóló beruházásnak – hangzott el Némedi Lajos (mit tesz a Mindenható: a Fidesz országgyűlési képviselőjelöltje az időközi választáson) sajtótájékoztatóján. „Orbán Viktor miniszterelnök aláírta a kormányhatározatot, miszerint a kormány az illetékes tárcavezetőktől előterjesztést vár a négymilliárd forintos beruházás részletes programjáról. A menetrend magában foglalja a műszaki és pénzügyi ütemezést a források évenkénti bontásával, a fejlesztés meghatározásával, az ingatlanok tekintetében a beruházás megvalósítását szolgáló tulajdonosi jogállás kialakításával.”

Miután Rubovszky polgártárstól – mint a Fidesz világosító Szent Gergelyétől – tudjuk, hogy a demokrácia a többség diktatúrája, nem szeretnénk a többség akaratával szembe menni, de fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a sajtószabadság megyei fellegvárában az alábbi kisebbségi véleményekbe ütköztünk.

B. Erzsébet a veol.hu facebook oldalán: „Tényleg? – most? – ájszen’ negyven, harminc, húsz, tíz évvel ezelőtt is óhaja volt a veszprémi lakosságnak ama letarolt strand helyett egy használható pancsoló! Nem ötvenméteres, nem trambulinos, csak úszható, használható vízfelület, ami ugyan luxus a Balaton közelsége mellett, de emelhetnők a város ázsióját, s tán megfizethető kikapcsolódást biztosított volna az itt élőknek. Jó tudni, hogy ez a majd félévszázados remény most szárba szökkenni látszik; csak, mert a politikai irányzat, s az iránynak elkötelezett, igen nagyrabecsült, sokunk által elismert sportképviselője is mellé állt annak, amit hatvanezer ember nem tudott eléggé óhajtani ez idáig? Valósuljon meg! – de, Hargitay ikon! – nem kár érte?”

N. Vilmos, ugyanott: „Nem az uszoda ellen vagyok, de az üzemeltetésre is lesz majd pénz? Az igénybevevők fenn tudják majd tartani? Vagy a város polgárainak emelt adójába fog kerülni?”

Szemlátomást destruktív, akadékoskodó vélemények, a Rubovszky-féle demokrácia-paradigma esküdt ellenségei a véleményformálók, mi is csak azért idézzük őket, hogy ne érjen bennünket az a vád, hogy elhallgatjuk a maroknyi kisebbség véleményét.

A négymilliárdos fejlesztésben vélhetően kulcsszerepet játszik majd a Veszprémber Zrt., amelynek vezérigazgató-helyettesi székében (óóóó – csak nem?) na, ki segíti a nemzetgazdaság jövőjét és az „ép testben ép lélek” mozgalom felvirágoztatását is biztosító döntéshozatalt? Maga Garancsi Mária, igenigen, a mi Garancsipistánk testvére. De ez mellékszál, és reményeink szerint majd csak a buldózerek és betonkeverők megjelenésével válhat fősodorrá.

De vissza a királynők városának akaratához. Azt is mondja Némedi képviselőjelölt, hogy „Amikor Orbán Viktor január 17-én Veszprémbe látogatott, több városfejlesztési célkitűzésünket ismertettük vele. Tavaly, amikor több száz veszprémi polgárral beszélgettünk, sokan kérték, hogy legyen egy sportuszodánk. Miniszterelnök úr már akkor szóban biztosított a támogatásáról, az ő szavának hitelességét bizonyítja a tegnap elfogadott kormányhatározat.”

Nos, a miniszterelnökünk szavának hitelességét még saját maga sem képes megingatni bennünk („Most is azt mondom a külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok"), különösen nem egy olyan ügyben, amely – vigyázat, ravasz marketingfogásként tekintélyre való hivatkozás történik – egyszerűen jár Veszprémnek. Ezt már Hargitay András világ- és Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes egykori úszócsoda mondta, idézzük is: „Veszprémnek kell uszoda, mert a lakosok megérdemlik, jár nekik. Olyan létesítményben érdemes gondolkodni, ami előremutató. A sport mindenféle szempontból jó, fontos, hogy minden korosztály ki tudja használni a leendő létesítményt.”

Mondom, úszó és nem kormányszóvivő, ezért a nem túl szofisztikált mondatokat majd a tettek helyettesítik. Mert mint a veol.hu világgá kürtölte: „Szakmai oldalról dr. Hargitay András világ és Európa ­bajnok, olimpiai bronzérmes úszó, utánpótlás kapitány segíti a tervezett veszprémi uszoda megvalósulását.… A költségvetéssel kapcsolatban elhangzott, a megvalósítás körülbelül három és négymilliárd forintba kerülhet. Dr. Hargitay András elmondta: egy ilyen létesítmény fenntartása mindenképpen költséges, de a sport és az egészségmegőrzés adta előnyök nem válthatóak pénzre.”

De nem ám. Fő az egészség. Ezt onnan is tudhatjuk, hogy Némedi alpolgármester lukratív kampányában kulcsfontosságú volt, hogy együtt melegítsen be - rossz példát mutatva: fehér ingben és nyakkendővel övezetten... - óvodás gyerekekkel a veszprémi Óvodai Olimpián (több száz szülő, nagyszülő…). A személyes példa többet ér ezer kampánytrükknél...

Na jó, biztos ami biztos, Némedi alpolgármester, képviselőjelölt megetette a zsiráfokat az állatkertben, Nemesvámoson, a hurkafesztiválon – ahol fellépet a Borostyán Népdalkörön és a Lencseszemek Asszonykörön kívül a litéri Szárazág Néptáncegyüttes is (semmit sem tudnak arról, mire is használják őket) – átadta a díjakat. Kampánygyűlésén megjelent Pintér belügyminiszter, és a magyar kultúra napja alkalmából pedagógusok képzőművészeti kiállítását nyitotta meg emígyen: „A magyar kultúra napja az egész nemzet főhajtása a múlt értékei előtt. Azok előtt, akik valamit hittel tettek, alkotni, szólni mertek” (hosszan tartó, szűnni nem akaró taps). A Városi Művelődési Központ zsúfolási megtelt előcsarnokában köszöntötte Bodosi György költőt azzal, hogy „a kultúra nem csak tudást és műveltséget, hanem erkölcsöt is hordoz”.

Megérkeztünk. Az erkölcs mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének – ezúttal – négymilliárdos fundamentuma, egyfajta szent Grál, amely „a birtoklójának földi és égi szerencsét (és boldogságot) kölcsönöz. A Grált csak a kiválasztott személy találhatja meg, ám sosem mutatkozik meg olyan formában, hogy származása és formája pontosan meghatározható legyen.”

Nem láthatja a Grált például Hartmann Ferenc, a Demokraták Veszprémért frakcióvezetője sem, aki szerint „a Veszprémi Közüzemi Zrt. (mit tesz a Mindenható: itt is igazgatósági tag Garancsi Mária) rezsicsökkentés miatt várhatóan 240 millió forintos veszteséget kénytelen elkönyvelni, a Bakonykarszt Zrt. 2014. évi vesztesége pedig a közműadót is figyelembe véve 360 millió forint. Ha az állam nem kompenzál, akkor ezt a veszprémiek adóforintjaiból kell megfizetni. [Ezek a cégek az új uszoda üzemeltetésében is fontos szerepet játszanának – S.J.] A segítség helyett a kormány négymilliárdos ígérvénnyel próbál Veszprémben országgyűlési mandátumot vásárolni. Uszodát ígér műugró toronnyal, de most csak 25 milliót fordít erre. A gazdasági ügyekért „felelőtlen” alpolgármesternek, Némedi Lajosnak pedig nem zsiráfot kellene etetnie és orrszarvút simogatnia a Veszprémi Állatkertben, hanem a súlyos problémák megoldásával kellene foglalkoznia.”

A magunk részéről (Galamus/Simkó János) elítéljük ezt a kákán is csomót kereső, retrográd attitűdöt. Mi már az ünnepélyes uszoda-megnyitó lázában égünk, csak… Csak hát nehezen megy ki a fejünkből a veszprémi piac egyik zöldségárusának dünnyögése, aki egy régi viccet aktualizált: „A legtöbb politikus belepisil a medencébe, de Orbán a trambulinról.”