A magyar válogatott legutóbbi sikere kapcsán arra kerestük a választ, hogy mit tudhat Bernd Storck, amit egy átlag magyar edző nem. Miért szavaz bizalmat olyan játékosnak, akit a saját klubja száműzött az NB3-ba. És milyen az az utánpótlás, ahonnan 12 éves korában eltanácsolták a válogatott egyik erősségét? Megdöbbentő válaszokat kaptunk.

Az utóbbi napokban minden arról szólt, hogy a magyar labdarugó válogatott 44 év után ismét kijutott az Európa- bajnokságra. A sikerhez az is kellett, hogy a válogatott német szövetségi kapitánya sokak megrökönyödésére bizalmat szavazott Kleinheisler Lászlónak, annak ellenére, hogy a játékos idén még a harmadosztályban sem játszhatott.

A német edző emellett egy másik fiatal játékost, az FTC-s Nagy Ádámot is beépítette a válogatottba. Nagy Ádámot 12 éves korában eltanácsolták az edzői, mondván, nem lesz belőle focista. A játékos később futsalozni kezdett, innen talált vissza a nagypályás focihoz, és lett a Fradi és a magyar válogatott egyik legokosabban játszó focistája. Az említett két fiatalban korábban miért nem látták a magyar szakemberek a lehetőséget? Erre kerestük a választ egy korábbi utánpótlás-focistával, egy menedzserrel és más szakemberekkel. Megdöbbentő történeteket hallottunk a magyar utánpótlás-nevelésről.

Követhetetlen milliárdok

Mint korábban megírtuk, a Transparency International által készített felmérésből egyértelműen kiderül, hogy a TAO támogatásokon keresztül átláthatatlanul ömlenek milliárdok a magyar látványsportokba, kiváltképp a futballba.

A vállalkozások négy éve eldönthetik, hogy a társasági adójuk egy részét közös kasszába fizetik, vagy inkább valamelyik látvány-csapatsport klubnak adják. A magyar állam lemond erről a pénzről, vagyis ennyivel kevesebb az állami adóbevétel. A pénzt csak utánpótlás-nevelésre és létesítményfejlesztésre lehet használni.

A felmérés szerint csak ebből a forrásból összesen 204 milliárd forint jutott sporttámogatásra, a kormányzat pedig magánadományként kezeli a céges támogatásokat, ezért sem a vállalatoknak, sem a sportkluboknak nem kell részletesen elszámolniuk az összeggel.

Talán nem meglepő, de a négy év alatt szétosztott 200 milliárd forintnyi támogatás jelentős részét, 75 milliárdot a labdarúgás kapta. Ezen a pénzen több mint 1100 futball egyesület osztozott, de közel sem egyenlő arányban: négy éve minden évben messze a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány volt a legjobban támogatott sportszervezet.

A magyar foci szempontjából akár még jó is lehetne ez a támogatási rendszer, hiszen fejlődik az utánpótlás, új stadionok épülnek.

A baj csak az, hogy általunk megkérdezett szakemberek egyértelműen azt állítják, hogy a vállalkozások nem ingyen adják a támogatást. Erről beszélt nemrég a Csillaghegyi Mészöly Focisuli alelnöke is a Hír TV-nek.

Az egyesületnek rendre felajánlanak milliókat, Újvári Gábor szerint azonban a vállalkozók vissza akarnak is kapni a pénzből: 10-30 százaléknyi részt. De sokszor nem csak pénzt kérnek vissza, hanem azt, hogy a klub futtassa fel az általuk támogatott focistát. Ezt az állítást több, egymástól független, a magyar focihoz közelálló személy is megerősítette az atv.hu-nak.

Ismerősök, szponzorok gyerekei

Egy lapunknak nyilatkozó, volt utánpótlás-válogatott játékos szerint a magyar utánpótlás-nevelésben nem az a fő szempont, hogy a tehetséges fiatalokat felkutassák és segítsék. Állítása szerint vannak a jó ismerősök gyerekei, a szponzorok gyerekei vagy azok, akiken keresztül TAO pénzekhez lehet jutni: az esetek 50 százalékában őket segítik a klubok.

- Akkor jár mindenki jól, ha a hátszeles gyerek még tehetséges is, de ez ritkán jön össze – tette hozzá.

Állítása szerint az esetek nagy részében a csókosok gyerekei teljesen alkalmatlanok a profi futballra, de úgy vannak vele a szakvezetők, hogy majd megtanítják valamennyire focizni, kilógni nem fognak a magyar mezőnyből.

- Aki sok bizalmat kap és foglalkoznak vele, az nem fog kilógni az NB1-ben. De ezzel elveszik a lehetőséget az igazán tehetséges, hátszéllel nem rendelkező játékosok elől, akiknek a nagy része végül elkallódik – vázolta fel a problémát a forrásunk.

Egy másik, szintén utánpótlással foglalkozó informátorunk szerint is az a legnagyobb probléma, hogy a gyerekeknek már az U12-es korosztálytól kezdve elveszik a kedvét a sporttól. A gyerek ugyanis nem érti, miért nem az ügyesebb, jobb játékos játszik, ettől elmegy az önbizalma, az edző pedig igazolva látja magát, hogy lám, a gyerek nem alkalmas a profi sportra.

Forrásunk szerint a nagyobb kluboknál megvan az a 4-5 fiatal, akivel hosszútávon foglalkozni akarnak, a többieket csak „tölteléknek” szánják melléjük.

A magyar labdarúgás legnagyobb rákfenéje az urambátyám viszony, ez tart távol számos igazi tehetséget a profik világától. A viszonyok konzerváltak, 40 éve ugyanazok az emberek ülnek a fontos pozíciókban.

- Ha most megbukott volna Storck, akkor minden maradt volna a régiben. Így van némi remény arra, hogy elindul valami változás, de nagyon sok idő kell ahhoz, hogy a rendszer kitisztuljon – tette hozzá a szakember.

Sötét lenne a jövő?

Egy neve elhallgatását kérő menedzser ennél sokkal sötétebben látja a jövőt. Ezt ő is azzal indokolja, hogy hosszú évtizedek óta ugyanazok az emberek dolgoznak a magyar fociban és az utánpótlásban, és attól, hogy Storck néhány bátor döntéssel megbolygatta a magyar berögződéseket, nem fog semmi változni. Tapasztalata szerint azok az edzők, akik bekerülnek a rendszerbe, vagy alkalmazkodnak, vagy kihullnak, és szerinte a német edzőt is fel fogja őrölni a magyar miliő.

Állítása szerint sokszor kicsinyes bosszúkkal próbálják meg tönkretenni a kegyvesztett játékosok pályafutását, és példaként említett egy olyan játékost, aki az egyik legnagyobb múlttal rendelkező budapesti klubnál szerződött profi.

A sportoló mindenképp külföldön képzeli a karrierjét, ezért nem írt alá új szerződést a klubbal, most pályakarbantartó 8 órában, noha az összes korosztályos válogatottban szerepelt.

Erre tökéletes ellenpélda egy másik fővárosi klub igazolt játékosa. A menedzser szerint a fiatal focista világéletében utált edzeni, mindig az ifi csapatok legtehetségtelenebbjei közé tartozott. Csapata mégis rendre bizalmat szavazott neki, később pedig profi szerződést kapott. A csapattársak közül csak az értette a dolgot, aki tudta, hogy „a srác faterja itatta az edzőt, ő finanszírozta a tréner sör- és unikumadagjait.” Ennyi is elég volt egy profi karrier elindításához.

De volt olyan utánpótlásedző, aki nem érte be alkohollal – folytatta forrásunk. Állítása szerint szakmai berkekben köztudott, hogy bizonyos népszerű, fiatal menedzsernél sokkal nagyobb eséllyel játszottak azok a gyerekek, akiknek az anyja elfogadta a menedzser közeledését.

- És nem ez a legdurvább az egészben, hanem az, hogy sokszor a férjek is belementek ebbe, remélve, hogy a gyerekükből focista lesz...

40 ezerért játszhat

Állítása szerint azonban a legtöbb esetben a korrupt edzők és szakmai igazgatók pénzt várnak cserébe, hogy a játékos szerepet kapjon a csapatban. Ezt több módon is el tudják érni: volt olyan tartalékedző, aki kirakta a játékosok elé az igazolásokat, és megmondta nekik, hogy aki maradni akar a csapatban, az havi 20 ezret fizethet neki. Aki játszani is akar, annak már mélyebben a (szülei) zsebébe kellett nyúlnia, ennek havi 40 ezer forint volt az ára.

A többiek mehettek Isten hírével. De ismert olyan esetet is, hogy a nem túl tehetséges fiatal hirtelen profi szerződéssel egy vidéki csapatban találta magát, arról azonban nem tudott, hogy apja előzőleg megajándékozta az edzőt egy terepjáróval.

- Az edzők egy része nem a tehetségeket válogatja ki, hanem azt nézi, hogy a fater mennyit tud beletenni a csapatba – mondta.

Feltűnnek, majd eltűnnek

Forrásunk arról is beszélt, hogy bár távol állt tőle, hogy a múlt heti pótselejtezőkön a magyarok ellen drukkoljon, kicsit mégis örült volna, ha kiesünk, szerinte ugyanis ezzel a TAO rendszer legalitást nyert, holott az egésznek köze nincs az utánpótláshoz.

- Most majd lehet azt mondani, hogy erre mennek az átláthatatlan milliárdok, pedig a magyar utánpótlás egy feneketlen zsák – állította a menedzser, aki szerint nagyon sok a tehetséges magyar fiatal, ők rendre fel is tűnnek a különböző utánpótlástornákon, aztán eltűnnek a süllyesztőben.

Szerinte azonban akkor sem lenne jobb a magyar foci, ha nem a gazdag szülők gyerekei játszanának, hanem az igazi talentumok. A tehetség ugyanis csak egy alap, amit a magyar szakemberek rosszul kezelnek: később, ha külföldre kerülnek, kiderül, hogy mentálisan gyengék, technikailag alulképzettek, fizikailag pedig nem bírják az iramot, így idővel lemorzsolódnak a társaiktól.

Külföldön ugyanis szó szerint tudományos alapokra helyezték a futballt, a magyar szakemberek ezzel szemben még mindig abban bíznak, hogy a grund majd kitermeli a tehetségeket. Ennek következtében pedig fényévekre elhúztak mellettünk a vetélytársak.