- Ma ismerkedjünk meg Simonyi Zsigmond nyelvész, tanár, szerkesztő, Hornyik János római katolikus kanonok, káptalani helynök, Sziklay János író, újságíró és Bognár Zoltán grafikus, rajztanár életútjával - kezdte előadását a vasárnapi adásban Bándi László tanár-helytörténeti kutató.

- 162 éve, 1853. január 1-jén született Veszprémben Simonyi Zsigmond nyelvész, tanár, szerkesztő. Veszprémben végezte a középiskola alsó osztályait. Szarvas Gábor tanítványa, a magyar nyelvművelés kiemelkedő egyénisége. Lipcsében, Berlinben és Párizsban folytatott egyetemi tanulmányokat. Hazatérve 1877-től Budapesten tanár. Simonyi Zsigmond 1879-től tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. A Tanácsköztársaság után üldözték, s ez a beteg tudóst összeroppantotta. A Nyelvtörténeti Szótár, később a Nyelvészeti Füzetek, majd Szarvas Gábor halála után, 1895-től a Nyelvőr szerkesztője. Simonyi Zsigmond munkássága szinte a nyelvtudomány egészére kiterjedt. Foglalkozott a nyelvhelyesség kérdésével, jelentősek a határozókról, a kötőszókról és a jelzőkről írt tanulmányai. 1903-ban elkészítette az új iskolai helyesírást, amelyet csaknem az egész irodalmi élet elfogadott. Simonyi Zsigmond Budapesten hunyt el 1919. november 22-én, 66 éves korában. Veszprémben általános iskola viseli nevét, szülőházát (Kossuth L. u. 7.) 1929-ben emléktáblával jelölték meg. A táblán látható bronz plakett Gárdos Aladár alkotása.

- 259 éve, 1756. november 26-án Dunaföldváron született Hornyik János római katolikus kanonok, káptalani helynök. A Veszprémi Szemináriumba 1775-ben vették fel, a logikát Budán tanulta. 1780-ban, Nagyszombatban dogmatikából szigorlatot tett, egy évvel később a teológia babérkoszorúsa. 1780-ban szentelték pappá. Hornyik János karkáplán Veszprémben, 1783-tól lelkész Nyirádon, 1786 után Tapolcán. 1796-ban veszprémi kanonok, 1801 és 1806 között szemináriumi rektor. 1809-ben káptalani helynökké választották, 1911-től olvasókanonok. Kurbély György halála után, Hornyik János 1921-től ismét káptalani helynök. Az Egyházi Értekezések és Tudósítások című folyóirat egyik fő patrónusa volt. Általános örökösévé a Dávid Árvaházat tette, amelynek egyik alapítója. Hornyik János Veszprémben 66 éves korában, 1822-ben hunyt el és a veszprémi Székesegyház sírboltjában nyugszik.

- 158 éve, 1857-ben szülertett Veszprémben Sziklay János író, újságíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Székesfehérvárott és Pozsonyban folytatta. Az egyetemet Budapesten végezte és 1884-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Később újságíró Pozsonyban, majd Budapesten jelentős fővárosi lapok munkatársa, több hírlapírói egylet vezető tisztségviselője. 1878-1879-ben a Felvidék szerkesztője. 1884-től színházi tudósító. Sziklay János közel harminc szépirodalmi mű szerzője és számottevő műfordítói munkássága is. Részt vett a Magyarország vármegyéi és városai monográfia-sorozat, valamint a Révai Nagy Lexikona szerkesztésében, mindkettőnek szócikk írója is. Szerkesztette a Katolikus Magyarország című reprezentatív kötetet, Kiss Jánossal együtt Sziklay János az egyháztörténeti rész szerzője. A Balaton kultuszának fáradhatatlan harcosa, a Balaton Egylet egyik alapítója, 1883 és 1893 között titkára. 1893-ban a nagy veszprémi tűzvész alkalmából Sziklay János országos segítő akciót kezdeményezett. E célból szerkesztette a Május című albumot is. Megírta a magyar népszínmű történetét. Szépirodalmi alkotásai között több veszprémi vonatkozású rajza, elbeszélése és egy regénye: A testvérek, említésre méltó. Életművéből elsősorban a művelődéstörténeti vonatkozásúak a jelentősek. Veszprém és Zala megyék művelődéstörténetét bemutató alkotásai további kutatások jelentős forrásai. Sziklay János Budapesten 1945. november 27-én, 88 évesen. A Farkasréti temetőben díszsírhelyen nyugszik. 1925-ben, Veszprémben utcát neveztek el róla és tábla őrzi emlékét.

- 91 éve, 1924. november 28-án született Párizsban Bognár Zoltán grafikus, rajztanár. 1950-ben Bernáth Aurél növendékeként végzett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő tanársegéde is volt. Művészetszemléletére Konecsni György gyakorolt nagy hatást. Főiskolás évei alatt - és néhány évig utána is - az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. Bognár Zoltán 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. Vörösberényben, majd 1976-tól Veszprémben élt. Nagyméretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett archaikus történeti témákkal (Halotti beszéd, Tihanyi templom alapítása), népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott, drámai és groteszk linómetszettein. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagyméretű linó-portrésorozatokat készített, amelyeket 1989-ben Budapesten, az Erzsébetvárosi Galériában mutatott be. Bognár Zoltán életének utolsó szakaszában festményeket és szobrokat is alkotott. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. Bognár Zoltán 1992-ben, 68 évesen Veszprémben hunyt el és a Vámosi-úti temetőben nyugszik.