Az európai menekültválságban a valóságos akadályok mellett láthatatlan sorompók is kialakulnak, éspedig éppen ott, ahol egykor a Vasfüggöny húzódott. Erre figyelmeztet a Der Standardban megjelent vendégkommentárjában a Bécsi Egyetem egyik tanára, aki vendégként Szegeden is tanít...

Wolfgang Müller-Funk szerint egyértelmű különbség mutatkozik a kontinens két fele közt, a nyugat más világban él, mint az orbáni Magyarország vagy az új lengyel nacionalista rezsim. Egészen pontosan az értékek választják el a két oldalt. A közszájon forgó magyar és szlovák összeesküvés-elméletek máshol nem szalonképesek. A posztkommunista társadalmakban beleivódtak a lelkekbe az idegengyűlölő és tekintélyelvű irányzatok, kormánypolitikusoknál és a szellemi elitnél egyaránt. Összeköti őket a cél, hogy illiberális rendet hozzanak létre, hogy az államot és a társadalmat ismét egyetlen pártnak rendeljék alá, ugyanakkor kikapcsolják a szabad sajtó és a független bíróságok jelentette ellenőrzést.

Keleten nem csupán az idegenek ellen védekeznek, akiket állítólag ellenséges hatalmak indítottak útnak Európába, hanem a nyitott társadalom ellen is, amely kinyitja a kapukat az idegenek előtt. A másokkal szembeni elutasítást sokszorosan felerősíti a csalódás az alacsony szintű jólét miatt. Ehhez jól illik az önsajnálat, az áldozatiság kultúrája, ahelyett, hogy megvitatnák a gyakran igencsak nehéz múltat és annak következményeit.

Wolfgang Müller-Funk szerint a keleti országok kommunistábbak, mint ahogyan azt feltehetőleg szeretnék. A 168 ÓO cikke szerint a nyugatnak segítenie kell a szomszédságban annak a tömegnek, amely nem ért egyet az új autoriter, posztkommunista biedermeierrel, és védekezni kell a xenofób politika ellen ott, ahol az – nem véletlenül – kéz a kézben jár az Európa-ellenességgel.