Mindössze három hét kellett, hogy kiderüljön: az új lengyel kormány Orbán Viktor mind inkább tekintélyelvű irányvonalát választotta. Így látja egy tekintélyes elemző, a szófiai Liberális Stratégiai Intézet igazgatója.

Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy Varsó, a rendszerváltás utáni átalakulás mintaképe részben azért fordul az illiberális demokrácia felé, mert az már bevált Magyarországon. Vagyis működik az Orbán-modell, amely dorgálja az uniót, közben azonban elfogadja a milliárdos támogatásokat. Meg hogy ördögnek állítja be a politikai ellenfeleket. A magyar gazdaság nem omlott össze, és a kormányfő nem vesztette el a választásokat. Persze, a képhez hozzátartozik, hogy minél több állam követi az orbáni mintát, az annál kevésbé bizonyul sikeresnek, mert egy ponton túl már nem lesz EU, amelyet hibáztatni lehet.

A Jog és Igazságosság győzelmének másik oka abban keresendő, ami Európa más részein is megfigyelhető, hogy ti. még egy népszerűtlen párt is nyerhet, ha nem egyszerűen a baloldal, hanem a liberális demokrácia ellen lép fel. Ha jól látható, hogy elutasítja a független intézményeket, mint az igazságszolgáltatás, a jegybank és a média. A populista és radikális erők valójában alkotmányos mozgalmak. Azt ígérik a szavazóknak, amit a liberális demokráciák nem tudnak, nevezetesen a győzelem érzetét, vagyis hogy a többség, legyen az politikai, etnikai vagy vallási, azt tehet, amit csak akar.

Ezek az erők úgy vélik, hogy azért vesztették el az ellenőrzést életük felett, mert a kozmopolita elit összeesküdött a törzsi gondolkodású migránsokkal. A liberális gondolatokat okolják a nemzeti akarat és egység meggyengüléséért. Úgy ítélik meg, hogy igazából nem szólhatnak bele az irányításba, és ezért készek a hatalmi ágak megosztását és a liberális demokrácia más kellemetlen elveit felelőssé tenni. Lehet, hogy egy idő után az lesz a fő kérdés Európában, miért létezik még mindig a liberális demokrácia.