2010 előtt a jobboldali értelmiség között közmegegyezés volt abban, melyek azok a legfontosabb nemzetpolitikai ügyek – nyugdíj, egészségügyi, oktatási problémák -, amelyekre megoldást kell találni. Mellár Tamás a legfrissebb 168 Órában azt mondja, a jobboldal vonzerejét akkoriban éppen az adta, hogy az Orbán-kormány a kezdettől pontosan tudta, melyek a fő nemzetstratégiai kérdések, ezekkel mit kellene kezdeni, később mégis rendre rossz válaszokat adott.

A közgazdász pontos helyzetleírásnak tartja, hogy Orbán Viktor elárulta saját szellemi elitjét, amely egy olyan átalakítást várt volna, amelyben a demokrácia és a piacgazdaság kiteljesedhetett volna. Sokáig vártak, a konzervatív holdudvar komoly erőfeszítéseket tett az ország modernizációjára, és nehezen akarta elhinni, hogy a politika más irányt vett. Mellár példának a földügyet hozza, amelyben mára minden korábbi ígéretet felrúgva kialakítottak egy olyan nagybirtokrendszert, amelyre Horthyék is büszkék lettek volna. Ez a rendszer szereti magát konzervatívnak nevezni, de valójában egy félfeudális rendszer restaurációja.

Az ország modernizációja helyett a kormány a felhatalmazását arra használta, hogy gyakorlatilag restaurálta a Horthy-rendszert. Hiszen a két háború között az történt, hogy egy modernizációra képtelen ország pótcselekvésként a régi uralmi viszonyok fenntartásával egy keresztény-nemzeti létben konzerválta magát.

Mellár Tamás a 24.hu cikke szerint elárulja, őt mindig is taszította az urambátyám világ, a szolgalelkű értelmiség világa és az úri Magyarország világa. Erről beszél a diákjainak, de lenne még kinek, hiszen van még kétmillió tanácstalan választó, aki a baloldalt nem szereti, de valódi jobboldali-konzervatív ajánlatot nem kap. Pedig meg lehetne állapodni egy új társadalmi konszenzusban.

Ő tehát még mindig reménykedik egy politikai fordulatban, amit biztosan úgy kellene kezdeni, hogy valódi kerekasztalokat hoznak létre, bal- és jobboldali szakértőkkel.