Az ikonokon „Csodatevő Szent Miklós” néven említik. Évszázad óta a legnépszerűbb szent, Oroszország patrónusa.

Szent Miklós élő történelmi személyiség volt, de kevés hitelesnek tekinthető történeti adatnak vagyunk a birtokában. A szentek életével foglalkozó tudósok, a hagiográfusok kiderítették, hogy Krisztus után 245-ben született Kis-Ázsiában, Patara városában, egy gazdag család gyermekeként. Korán árvaságra jutott, ezért érsek nagybátyja gyámsága alá került. Iskoláinak befejezése után a papi hivatást választotta. 270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokúton megmentett egy süllyedésre ítélt hajót (így vált később a tengerészek védőszentjévé). A zarándokútról visszafelé tartva betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották és 52 évig töltötte be ezt a tisztséget. Vagyonát az emberek és gyerekek megsegítésére fordította.

Szent Miklós alakjában a fennmaradt legendakincs és a keleti egyház hagyományai alapján valószínűleg több szent életű férfiú alakja keveredik. A 13. századi Legenda Aurea egyik közlése szerint Miklós már születése napján felállt a fürdőkádban.

Szent Miklós tisztelete már a 6. században elkezdődött Myra városában és Konstantinápolyban, innen terjedt tovább az egész görög, szláv, illetve orosz egyházban. A latin egyházban - a dél-itáliai területtől eltekintve - később és lassabban vert gyökeret a kultusza. Ereklyéinek 1087-ben Bari városába történt átvitele virágoztatta fel Európa-szerte a Miklós-tiszteletet. A késő középkor óta Miklós püspököt a 14 segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (tanulás, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok).

A Mikulás szó a Miklós cseh fordításából eredeztethető. A december 6-i ajándékozás szokása csak a 19. század végén érkezett Magyarországra. A keleti egyházban ma is kötelező ünnepként tartják számon.