Vehemensen kezdték a negyeddöntő második felvonását a múlt heti nyitányon előnybe került vendégek, több dobóhelyzetet alakítottak ki és „gólokkal” sem maradtak adósak, 0:6. Noha a hazaiak először a negyedik percben voltak eredményesek, – mint utóbb kiderült – jobb napot fogtak ki, mint a megyeszékhelyünkön rendezett „odavágón”. Igaz, a veszprémiek eladott labdákkal, míg a sípmesterek megítélt személyi hibák sokaságával jártak a kedvükben, 4:6. Az idén parádézó Körtélyesi megint elemében volt, tökéletesen célzott, az ötödik minutumban már a kilencedik pontjánál járt. A hazaiak gárdája azonban ezúttal nemes ellenfélnek bizonyult, szó sem volt súlycsoportbeli különbségről, 12:15. Nem lehetett fél vállról venni Mondzingeréket, akik sikeres büntetőkkel folytatták a felzárkózást. A negyed végén Simon László többször is megvillant, elől és hátul is szorgoskodott, ám a megnyugtató előny (15:24) hamarosan elillant.

Elpuskázott lehetőségekkel folytatódott a derbi, az energikus fővárosiak nem adták fel a küzdelmet: mind közelebb férkőztek a nyugati-elsőhöz, 21:25. Továbbra sem volt tökéletes a bakonyiak irányzéka, de mert a lepattanó-szedésben látványosan feljavultak, ez nem igazán látszódott meg a „termésen”. Mindkét csapat szigorított a védekezésén, ezzel is magyarázható, hogy kevesebb kosár hullt, mint az előző játékrészben. Takács közben folytatta hetek óta tartó szárnyalását, ráadásul jó pár gyűrűről „lecsorgó” labdát is lekapott és az asszisztokkal sem maradt adós. Mikor Körtélyesi büntetőivel először lett tíz pont a felek közötti differencia (23:33), az óbudaiak időt kértek, mert félő volt, hogy a jól összedolgozó veszprémiek ellen végleg elúszik a hajójuk. A trénerük azonban rendet tett a fejekben, olyannyira, hogy a nagyszünetben csak egy pont volt a lemaradásuk – ismét megnehezítették Siposék dolgát, 35:36. Persze az igazsághoz tartozik, hogy akkortájt az egyetemisták kulcsemberei a kispadon ültek.

Fordulást követően Verteticsék visszatértek a pályára, s visszaállt az együtteseket elválasztó ötpontos különbség, 35:40. Ezután felváltva találtak be a műhelyek, az adok-kapokban nem változtak a lényegi dolgok, 41:46. A veszprémieknek figyelni kellett, mivel a vetélytárs tartotta velük a lépést. Ebben a periódusban mintha kezdték volna felőrölni a Kaszások ellenállását, 43:53. Viszont megnyugodni ezt követően sem lehetett, a másik oldal ugyanis a következő szakaszban nagyobb energiát tett a hátsó sorába, 50:56.

Nyolcpontos vendégelőnnyel indult a záró felvonás, ám a különbség kisvártatva csökkent, a Mérész-tanítványok akkor nem a legjobb ritmusban serénykedtek, 54:58. Nem ment Novákéknak, újra nyílt lett az összecsapás és vele a továbbjutás kérdése, 59:62. Szerencsére az univerzális Simon az egyik legjobb meccsét vívta HOYA-mezben, az egypontosai aranyat – helyesebben négy közé jutást – értek, ám az 59:65-höz Takács triplája is nagyon kellett. Öt perccel a vége előtt 61:69-et jelzett az eredményjelző-tábla, ebben az időszakban főként Körtélyesi és Simon tolta a társaságunk szekerét. Mikor a végső dudaszó előtt két perccel Vertetics beszórt egy duplát, már sejthető volt, hogy meglesz, amiért a fővárosba utaztak, 64:73. A hazaiak a hajrában hiába tüzeltek távolról. Egyrészt mert dobásaik általában célt tévesztettek, másrészt pedig a klub honlapjának tudósítása szerint a végén már csak egy csapat volt a pályán.

Jegyzőkönyv. Férfi kosárlabda NB I/B., rájátszás: Óbudai Kaszások – HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 66:79 (19:25, 16:11, 15:22, 16:21). Budapest, 100 néző. V.: Vida, Hervay, Válé. HOYA PEV: Vertetics 8, Novák, Kámán 7, Körtélyesi 20/3, Takács 15/3. Csere: Simon 18/3, Sipos 9/3, Kálló 2, Oltárczy, Kováts. Edző: Mérész Csaba. Az ellenfél legjobb dobói: Mondzinger 15/3, Lakosa 12/6, Sebők 10/3.