A kormány jó ideje folytatja a menekültellenes gyűlöletkampányt, s előbb üzent Brüsszelnek, hogy „ők is megértsék”, majd júliusban jöttek a „Tudta?” feliratú plakátok. Hogy mindez mibe kerül, arról egyelőre nem kívántak tájékoztatást adni, majd csak – ígérték – a kampány végén mondják meg, mennyit költöttek erre, illetve az elektronikus, internetes és nyomtatott médiában megjelentetett „közérdekű közleményekre”. A számla végösszege szinte biztosan több milliárd forint lehet.

A NOL érdeklődésére Ligeti Miklós, a Transparancy International Magyarország jogi igazgatója elmondta: a korábbi választásokhoz hasonlóan most is tervezik, hogy a Political Capitallal közösen megbecsüljék, az egyes szereplők mennyit költhettek a kampányra. Az ehhez szükséges források azonban még nem állnak rendelkezésre, de a jogvédő bízik benne, hogy sikerül előteremteniük a pénzt.

Ezúttal alapvetően arra lennének kíváncsiak, hogy az óriásplakátokra, illetve direkt politikai marketingre – például szórólapokra, SMS-ekre, telefonhívásokra – mekkora összeget fordít a kabinet. László Róbert, a Political Capital választási szakértője is megerősítette, hogy legalább ezt a két tételt szeretnék számba venni. Az előbbi egyszerűbb feladat, mert a közterületi reklámokat egy cég figyeli, és tőlük megvásárolható a szükséges információ, míg a direkt marketingre költött pénzt közvélemény-kutatással mérnék.

A parlamenti választáshoz képest egyébként annyiban más a helyzet, hogy a népszavazásra vonatkozóan szinte nem léteznek szabályok. Míg az előbbi esetben az országos listát állító pártok legfeljebb nem egészen egymilliárdot költhetnek kampányra, s a kormánynak elvileg távol kell tartania magát a pártpolitikai csatározásoktól, ezúttal a kabinet társadalmi célú reklámként annyit hirdethet, amennyit akar. Úgy tűnik, ezt a lehetőséget maximálisan ki is használják.

A hivatalos kampányidőszak különben szombaton kezdődik, de az ellenzék számára ez túl sok lehetőséget nem nyit meg. Az internetes és a nyomtatott sajtóban az előre közzétett listaárakon jelentethetnek meg hirdetéseket, az állami televízióban – valamint a kereskedelmi médiumok közül egyedüliként az ATV-n – pedig a frakcióval rendelkező pártok kapnak az ötven napos kampány idején egyenként ötven perc ingyenes műsoridőt. Az óriásplakátokra viszont nincs semmilyen szabályozás, azokon tehát piaci alapon hirdethetnének – ha lenne rá pénzük.