Március 15-e után október 23-án is kiváltságosok előtt beszélt a miniszterelnök. Az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulóján sem engedtek bárkit Orbán Viktor közelébe, a kormányfő hallgatóságát alaposan megszűrték. De a szervezők rosszul mérték fel a Kossuth tér befogadóképességét, ezért kénytelenek voltak feltölteni a tömeget olyanokkal, akik önszántukból érkeztek ünnepelni a Parlament elé.

Buszok sorakoztak példás rendben egymás mögött október 23-án a parlament környékén. Az utasok az Országház felé vették az irányt, hogy az első sorokból hallgathassák Orbán Viktort az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulóján. A felújított Kossuth teret gondosan körbekordonozták a nemzeti ünnepen, a fémbarikád mögé csak a karszalagos kiválasztottakat engedték be.

– Oda hogy lehet bemenni?

– Hova?

– Oda belülre?

– Ilyen karszalaggal.

– De hol osztanak ilyet?

– (nevetés – szerk. megj.) A csoportoknak adták.

A Hír TV munkatársának kitartó kérdezősködésére a csoport tagjai végül bevallották, hogy szervezetten szállították őket tapsolni a miniszterelnöknek.

– Szervezett út.

– Szervezett út? Na, de ki szervezi ezt?

– Hát, szóval, ön szerint ki? A Fidesz…

– A Fidesz?

– Busszal jöttünk...

Vidékről és Budapestről is érkeztek ünnepi turisták, belső körös résztvevők. „A Fidesz tudja, hogy hogy szervezte meg, regisztráltunk mi a vezetőnknél, én nem vagyok Fidesz-tag, csak polgári körös, de én regisztráltam. Interneten üzent, hogy akarok-e jönni a térre, és regisztráltam, úgyhogy mi számon vagyunk tartva név szerint” – fogalmazott egy hölgy.

A szervezésbe mégis csúszott hiba. Egy tanácstalan férfi kollégáinktól remélt segítséget: „Ne haragudj, nem tudod te, hogy a szalagot, vagy ezeket a nyavalyákat ki adja ki, vagy hogy van ez?” – A férfit a Dunakanyarból buszoztatták a fővárosba.

– Most az, aki telefonált, nincs itten, mert elment valahova, most hívtam előbb.

– De hát akkor lehet, hogy őnála van a jegy.

– De nincs nála, nincsen nála, azt mondta, hogy valamelyik portához menjek be, és leadják. Ilyen nincsen! – panaszolta.

A szervezők egyébként rosszul mérték fel a lekerített terület befogadóképességét is. A kiválasztottak tömege kevésnek bizonyult. A miniszterelnök beszéde előtt a kordont megnyitották, hogy feltöltsék a sorokat olyanokkal, akik önszántukból, "rásegítés" nélkül érkeztek ünnepelni a Kossuth térre, az ország egyetlen kiemelt nemzeti emlékhelyére.

Egy idős férfi, aki az 1956-os Vitézi rend tagjának mondta magát, viszont nem kapott karszalagot, mérgelődött:

- Itt van, hogy nem hazudok, leigazolom magamat, Nagyváradról jövök, apám, és nem engednek be! Olyan ideges vagyok, hogy majd szétrobbanok – mondta.

- A hallgatóság kiválasztásának módszerét előszeretettel alkalmazták az ilyen-olyan színű diktatúrák - jegyezte meg egy történész. - Központilag megszervezték, buszoztatták, utaztatták a kiválogatottakat. Ugye, a pártszervek, a tanács javasolhatott, tehát kötelesség is volt, meg kitüntetés is. A Kádár-rendszer nagyon szeretett operálni egyébként ezzel: az ember kötelessége az, hogy teljesítse a vele szembeni elvárásokat, de egyben az, hogy elvárások vannak vele szemben. Ez a saját kiválasztottságát mutatja, azt, hogy ő megbízható, és fontos szereplője ennek a rituálénak, mert hát ezek rituálék – nyilatkozta Konok Péter.

Az ’56-os forradalmi lángot természetesen nem kellett kerülgetnie a tömegnek a Kossuth téren, az emlékművet a felújítás miatt ugyanis lebontották, s nem is építették vissza...