A megszokottnál kevesebb néző előtt indult útjára a labda, ám a foghíjas lelátók nem különösebben zavarták a sérüléssel bajlódó Kámán Tamást és Oltárczy Mátét nélkülöző hazaiakat, akik Kálló jó megmozdulásai révén jobban, határozottabban kezdtek, 8:3. A következő percekben egyszerű forgatókönyv szerint íródott a találkozó: a zajló évad eddigi idegenbeli fellépésein nagy zakókat kapott vendégek hol felzárkóztak, hol elemi hibáikkal engedték, hogy a mezőnyből pompásan célzó egyetemisták magasabb fokozatba kapcsoljanak. A „liftezés” az új csillag, Nebojsa Pavlovic bevetéséig tartott, a bosnyák erőcsatár már az első negyedben összehozott tizenegy pontot, így hamar igazolta, hogy megéri a pénzét. A helyi kedvencek könnyen kerültek helyzetbe és még egyszerűbben gyűjtögették a pontjaikat; hirtelen "mentek" egy tizenhat-nullás rohamot, 36:18.

A felek közötti tudásbeli különbség a folytatásban is érvényesült, csakhogy a komolyabb előny birtokában kezdett csökkenni a koncentráció: előbb a hátsó alakzat vesztett a keménységéből, majd lehetőségek maradtak kihasználatlanul, 43:22. A csapatok ezzel együtt nem voltak egy súlycsoportban, belefért hát a pakliba, hogy a remek megoldásokat iskolai bakik kövessék. Mikor Jilling Lászlóék megrázták magukat, tehát ritmust váltottak, akkor nem igazán volt pardon, 47:30. Mérész-edző az eredmény láttán bátran forgathatta az övéit, a fiatalok esélyt kaptak, igaz, a prímet továbbra is az ellenállhatatlan Pavlovic vitte, akit nyomban szívébe zárt a publikum, 56:32.

Fordulást követően Somogyfoki Péterék gyorsan berámoltak két hárompontost, ilyenformán folytatódott a vendéglátók hullámzó produkciója, 58:38. Később is mindkét oldalon rengeteg volt a malőr, a csata aligha kerül be a klubok aranyfejezetei közé, temérdek labdaeladást jegyezhettünk fel – az utolsó sípszóig harminckilencet produkáltak a gárdák, huszonegy-tizennyolcas megosztásban. A távolról ezúttal jobban „hajigáló” hazaiak ebben a szakaszban megint találtak fogást a riválison, egyszer okosan, máskor elszántan tettek-vettek, a sereghajtó spílereire árnyékként vetülő Hegedűs egyre-másra osztogatta a blokkokat, a könnyű gólok pedig visszaköszöntek az eredményjelzőn, 77:47.

Sajnos a játékosok a záró felvonásban is sok rossz döntést hoztak, bár addigra a lényeges kérdések eldőltek, 86:51. Hiába igyekeztek, Májerék nem játszottak jó ritmusban. A rosszul helyezkedő ellen mellett simán kerültek helyzetbe, de számos ziccert hagytak ki. A végén már csak egy dolog lebegett a hívek szeme előtt, hogy megszületik-e a századik hazai pont. Ez annak ellenére sikerült, hogy a kiegészítő emberek teljesítményéből most hiányzott az összhang: akartak ugyan, ám ez nem párosult jó műsorral. Viszont így is harminchét ponttal múlták felül a szerény képességű vetélytársat.

Mérész Csaba értékelése a klub honlapja szerint: Leginkább két dolognak örülök, egyrészt: valamennyi játékosom szerepet kapott – és ezt mindnyájan pontokkal hálálták meg –, másrészt: Pavlovic pazarul debütált. Nem tagadom, jobban is „muzsikálhattunk” volna, de a sikerünk – az új felállások, a meg nem értések dacára – sem forgott veszélyben. Megyünk tovább az úton, nyilvánvaló, hogy a hibáink kijavításán a jövő héten sokat kell dolgoznunk.

Jegyzőkönyv. HOYA-PEV – Alba Fehérvár II. 100:63 (36:18, 20:14, 24:15, 20:16). Veszprém, 250 néző. V.: Szalai, Sabáli, dr. Magyari. HOYA-PEV: Simon 6, Kálló 9/3, Helmeczi 9/3, Körtélyesi 13/3, Hegedűs 9. Csere: Jilling 12/6, Pavlovic 23/3, Sipos 6, Novák 2, Szeifert 3/3, Szűcs 4, Májer 4. Edző: Mérész Csaba. Fehérvár: Varga 10/6, Keller 14/6, Somogyfoki 14/6, Nyulász 11/3, Adegbite 5/3. Csere: Papp 6, Bakos 3, Konta, Körmöczi, Darázs, Horváth, Hingyi. Edző: Blahó Barnabás.