A „királycsináló” sportvezető a messzi távolból szemléli a sportot
Huszonöt évvel ezelőtt a mexikói Irapuatoban rettenetes verést kapott a szovjet válogatottól a világbajnokság előtt még esélyesként is emlegetett magyar labdarúgó válogatott. Az akkori 0:6 titkát a mai napig nem sikerült felfedni, csupán sejtések vannak a kudarc okairól. A magyar sport akkori első emberét és az aktuális szövetségi kapitányt is éppen ezekben a napokban köszöntötték kerek születési évforduló alkalmából, nem érdemtelen tehát felidézni a akkori időket. Hiszen voltak események bőven…
Buda István szűk családi körben ünnepelt. Sorsa a feledés lett, miután 1984 májusában ő jelentette be, az ő előterjesztése alapján szavazta meg a MOB elnöksége: a magyar olimpiai csapat nem vesz részt a Los Angeles-i nyári játékokon.
Sokan csak erre emlékeznek. Pedig az egykori keménykezű sportvezetőnek voltak ám érdemei is. Amikor ugyanis a hetvenes években leszálló ágba került a honi sportmozgalom, 1978-ban a Munkaügyi Minisztériumból „átvezényelték” az Országos Testnevelési és Sporthivatal - ezzel együtt a Magyar Olimpiai Bizottság – élére. Ez után kezdett kialakulni az a sportkoncepció, amely később a 1988-as sikeres szöuli, majd a 1992-es nagyszerű barcelonai szereplést eredményezte. Ráadásul fiatal tehetségek sora előtt nyitotta meg a sportvezetői pályát. Az ő javaslatára lett birkózó szövetségi kapitány az akkor még versenyző Hegedüs Csaba. S a több nyelven beszélő, közgazdasági egyetemet végző Schmitt Pálnak ő ajánlotta fel a Népstadion és Intézményei vezető posztját.
A jelenlegi köztársasági elnök amíg nem politizált, Főnök-nek szólította Budát. Azóta megszakadt a kapcsolatuk…
De maradjunk csak 1984-nél, amire ő így emlékezik: „Kora tavasszal több külföldi sportvezetővel együtt én is kint voltam Los Angeles-ben, már a szállásunkat is kijelöltük. Aztán áprilisban Moszkvába kellett utaznom, ahol arra kérték a szocialista országokat, hogy bojkottálják – a sportolók veszélyeztetése okán – a játékokat. Én ezt nem láttam megalapozottnak, s ezt itthon el is mondtam. Ennek ellenére a központi bizottságban (inkább gazdasági, mint politikai okok miatt) megszületett az emlékezetes döntés. Nem volt apelláta, mindenki megszavazta a távolmaradást a MOB-ban is.”
Életének másik neuralgikus pontja a mexikói labdarúgó világbajnokság. Mint egykori szegedi focistát, természetesen kedvenc sportágát hatványozottan támogatta. A vébé előtti bundabotrány elsimításában is voltak „részvényei”, miután Mezey a Honvéd-játékosok felmentését kérte. De a Mexikóban történt gyászos szereplés egyik okát a szakmai vezetésben látja még ennyi év után is. Ezt szintén ő mondja: „A válogatott a felkészülést Ausztriában, magaslaton fejezte be. Az öttusázó Török Ferenc mondta is nekem, hogy hidegben nem lehet felkészülni a forró mexikói klímára. De hogy szóltam volna bele annak a Mezeynek a munkájába, aki ilyen nagyszerű csapatot alkotott. Én is hallottam már sok sületlenséget, de nincs tudomásom semmiféle doppingról. Azt viszont elárulhatom, hogy a világbajnokság előtt felmerült, hogy a szovjetekkel megegyezünk abban, hogy nem esünk egymásnak. De Mezey azt mondta: nem kell, mert mi jobbak vagyunk. Aztán 6:0 lett a vége…”
A világbajnokság után Buda István nyugdíjba vonult, majd a MOB-ban is befejezte a tevékenységét. Ma már csak mesél megélt élményeiről. Ha van aki meghallgatja…