Kemény kritikát fogalmazott meg Magyarországról az Európai Számvevőszék az ivóvíz minőségével, illetve a vízminőség-javításra kapott uniós források felhasználásával kapcsolatban. A diagnózis nyomán a támogatások elapadásán túl az eddig kapott pénzek visszafizettetésének lehetősége is felrémlik.

Az EU Magyarország uniós csatlakozása óta százmilliárdokat adott arra, hogy az ivóvíz minősége minden magyarországi településen megfeleljen az uniós normáknak. Bár a pénzt elköltöttük – a számvevőszék vizsgálata szerint kétharmadrészt túlárazott projektekben –, a vízminőségi kifogások továbbra is fennállnak.

Mint a jelentésből kiderül, a 365 vízellátási körzetből 66 esetében az ivóvíz nem felel meg az EU vízminőségi irányelvének, ami miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. (A jelentés a három legrosszabb helyzetű tagállammal, azaz Magyarországgal, Romániával és Bulgáriával foglalkozik, közülük azonban hazánk az egyetlen, amellyel szemben két kötelezettségszegési eljárás indult vízminőség-ügyben). Súlyos megállapítás az is, hogy az uniós minimumszint eléréséhez további 277 millió euró (83 milliárd forint) beruházásra lenne szükség, aminek nem látszik a forrása: az EU nem kívánja másodszor is kifizetni a számlát.

A magyar ivóvízellátásbán a vízszennyezők (arzén, nitrit, alifás szénhidrogének stb.) magas szintjén túl más rendellenességeket is azonosítottak a számvevők. Észlelték például, hogy rendkívül magas, átlagosan 25 százalékos a vízveszteség aránya az ivóvízhálózatokban, és az elvégzett beruházások ellenére a 2005-ös szinthez képest még nőtt is. Az úgynevezett kis vízellátási területek 60 százalékában nem ellenőrzik megfelelően a vízminőséget, ami veszélyezteti a biztonságos ivóvízellátást. Szóvá tették azt is, hogy a vízdíjak átlagosan 15 százalékkal alacsonyabbak annál a szintnél, ami az uniós pályázatban szerepelt.

„Ez arra utal, hogy nem feltétlenül fog megvalósulni a költségmegtérülés: előfordulhat, hogy nem végzik el megfelelően a karbantartást, vagy hosszú távon nem lesz elég tartalék elkülönítve a berendezések cseréjére, azaz nem lesz biztosítva a vízügyi infrastruktúrák fenntarthatósága” - fogalmaz a jelentés.

Az anyag ezzel voltaképpen a rezsicsökkentést kifogásolja, amely egyrészt politikai okokból a megtérülést biztosító szint alá vitte a vízdíjakat, másrészt lehetetlenné teszi a vízhálózat műszaki állapotának fenntartását, jelentős virtuális vagy tényleges adósságot képezve a vízszolgáltatóknál.

A jelentésben egy ajánlás is szerepel, főleg Magyarországnak címezve: „A tagállamok gondoskodjanak róla, hogy a vízdíjak biztosítsák a vízügyi infrastruktúra fenntarthatóságát, beleértve annak karbantartását és megújítását is”.

A számvevők azt is leszögezik a Népszava cikke szerint: az uniós pénzcsapon túl „nemzeti forrásból is kellő mennyiségű köz- és magánforrásnak kell rendelkezésre állnia ahhoz, hogy hosszú távon biztosítsa a megfelelő szintű beruházást és lehetővé tegye az uniós források felhasználásával kiépített infrastruktúrák fenntartását” - miközben Magyarországon a rezsivágás és az erőszakos államosítások miatt egyáltalán nem érkezik magántőke erre a területre, ami azt jelenti, hogy az elmaradt beruházásokat is közpénzből kell majd pótolni.