Nem először kifogásolja az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) a hazai menekültügyi rendszer visszásságait, ám amíg áprilisi jelentésükben elsősorban a menekültellátás embertelen körülményeit, a vízum nélkül érkezők fogva tartását kifogásolták, most arra hívták fel a figyelmet, hogy Magyarországon rutinszerűen toloncolják vissza Szerbiába a migránsokat. Az ok abban keresendő, hogy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal úgynevezett "biztonságos harmadik országnak" tekinti Szerbiát, és így semmi gátját nem látja annak, hogy érdemi vizsgálat nélkül küldjön vissza mindenkit, aki onnan érkezett. Csakhogy mivel déli szomszédunknál gyakorlatilag nincs menekültellátás, és ott is rutinszerűen lökik tovább a menekülteket, a legtöbb esetben éppen abba az országba jutnak vissza a menedékkérők, ahonnan útnak indultak. És ahol életük alkalmasint veszélyeztetve volt. A UNHCR emiatt úgy látja, hogy Magyarország - a migránsok közvetett veszélyeztetésével - megszegi a menekültügyi egyezmény alapján vállalt kötelezettségeit.

Ám azok sincsenek szerencsésebb helyzetben, akik Magyarországon maradnak. Szabó Máté ombudsman a nyírbátori őrzött szálláson tapasztalt elképesztő bánásmód miatt szeptemberben arra kérte a legfőbb ügyészt, a belügyminisztert és az országos rendőr-főkapitányt, hogy vizsgálják felül a hazai menekültellátás körülményeit. Az ombudsman szerint a nyírbátori táborban rosszabb a helyzet, mint a börtönökben, ugyanis az őrszemélyzet rendszeresen bántalmazza és szidalmazza a menekülteket, és nem tartja tiszteletben az emberi méltóságukat sem. Az alapjogi biztos egyebek mellett beszámolt arról, hogy a fogva tartottak csak az őrök engedélyével mehetnek ki a mellékhelyiségbe, de a válasz sok esetben olyan sokáig várat magára, ameddig a szerencsétlenek már nem képesek várni, és a cellákban végzik el a dolgukat. Az csak a legkisebb gond, hogy az őrök nemhogy például arabul, de angolul sem beszélnek, így a fogvatartottakkal csak gesztusokkal képesek kommunikálni. Végezetül a jelentés arra is rámutatott, hogy az idegenrendészeti őrzött szálláson még egy magánzárkát is kialakítottak, ami az ombudsmani hivatal szerint emberi jogi szempontból különösen aggályos.

A magánzárka, a drótkerítés és a rácsos cellák számos szempontból kifogásolhatóak, de a legfontosabb, hogy azok az emberek, akik érvényes úti okmányok nélkül lépték át a magyar határt, a hatályos szabályozás értelmében csupán szabálysértést követtek el, azaz nagyjából olyan büntetést érdemelnének, mint ami egy tyúklopásért vagy közlekedési kihágásért jár. Arról nem is beszélve, hogy a Belügyminisztérium adatai szerint a migránsok nagy része az "arab tavasz" előidézte polgárháborús állapotok miatt indult úrnak, vagyis semmit nem követett el, csak egyszerűen nem volt biztonságban saját hazájában; ám arra, hogy vízumot kapjon valamelyik schengeni országba, semmi esélye nem lett volna.

"Általában elfelejtik, hogy ezek az emberek nagyon gyakran valami trauma miatt hagyták ott a szülőhazájukat, üldözték vagy akár meg is kínozták őket, de az út során is számos szörnyűségnek voltak kitéve" - mondta el lapunknak Szász Ildikó, a Menedék Egyesület munkatársa, majd hozzátette, a menekültek nagy része rendkívül rossz pszichés állapotban van az elfogáskor, sokuknál jelentkeznek a poszttraumatikus stressz tünetei, amelyeket a börtönkörülmények később csak súlyosbítanak. Megjegyzendő, a Menedék Egyesület, ahogy a Magyar Helsinki Bizottság is, számos alkalommal kritizálta a menekültek fogva tartásának intézményét.

A Népszava megkereste az Országos Rendőr-főkapitányságot a kritikákkal kapcsolatban, és azt a tájékoztatást kaptuk, hogy rendelkeznek a megfelelő létszámú és felkészültségű állománnyal feladataik ellátására, és a menekültek meghallgatását minden esetben végrehajtják az idegenrendészeti eljárások során.