Erről tanúskodnak azok a tanulmányok és interjúk, amelyek a német egység helyreállításának hétfői, 21. évfordulója kapcsán láttak napvilágot.

Egy, az évforduló előestéjén ismertté vált hivatalos tanulmány szerint a volt szövetségi köztársaságban a hetvenes és a nyolcvanas években már intenzív kutatások folytak a különböző lehetséges doppingszerekkel. Mindez azt a célt szolgálta, hogy a nyugatnémet sportolók lépést tarthassanak riválisaikkal a keleti tömb országaiból, mindenekelőtt az egykori NDK-ból. A kísérletezés, illetve a rendszeres doppingolás terén egyedül a nők és a kiskorúak jelentettek tabut. Az állam a pénzt nem sajnálta, és a kutatók számára szinte mindent biztosított.

A doppingszerekkel kapcsolatos kutatási stratégiai tervezésben az MTI.hu cikke szerint az akkori szövetségi belügyminisztérium képviselői is részt vettek. A kutatások különböző doppingcélokat szolgáló szerekkel, a többi között anabolikus szteroidokkal és tesztoszteronnal folytak. Az illetékesek annak idején a legteljesebb mértékben tisztában voltak az anabolikus szteroidok egészségkárosító hatásaival, legfeljebb letagadták azt.

A tanulmány után újabb leleplezések láttak napvilágot. Ezek megerősítették azt is, hogy a doppingfogyasztásról, annak céljairól – sőt egyes lehetséges mellékhatásairól is – a nyugatnémet sportolók is tudtak. Többen közülük ma nyíltan is beszélnek erről, mások még mindig a hallgatást választják.

Heidi Schüller – aki 1972-ben Münchenben első női sportolóként mondhatta el az olimpiai esküt – csaknem négy évtizeddel később azt nyilatkozta, hogy – mint fogalmazott – az olimpiai gondolat ma undorral tölti el.

Schüller – aki akkor 22 esztendős volt – visszaemlékezett arra, hogy az esküben annak idején a nemes versenyzés szabályainak betartását, a sport szellemének és becsületének tiszteletben tartását ígérte. Az orvosok pedig már akkor „nagyvonalúan" tömték őket a különböző doppingszerekkel. Voltak, aki nem vették igénybe, különösen a nehézatléták azonban szinte habzsolták azokat – emlékezett Schüller.

Az egykori nyugatnémet sportolók közül azonban nem mindenki olyan szókimondó, mint a volt gátfutó. Van, aki most is azt a választ adja, hogy semmit nem vett be, és semmiről nem tudott. A ma 65 éves Klaus Wolfermann – aki Münchenben a gerelyhajítást akkori szovjet és keletnémet riválisait maga mögé utasítva hatalmas meglepetésre megnyerte – egy hétvégi interjúba például mindent a tudatos, főként fehérjében gazdag táplálkozásnak tulajdonított.

Shüller szerint a hallgatás oka, hogy több volt sportoló még ma is – úgymond – függő helyzetben van. A legtöbben közülük ugyanis – aktív pályafutásukat befejezve – különböző sportszercégeknél, sportegyesületeknél kaptak állást.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint egyszer és mindenkorra le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a dopping csakis az egykori NDK-beli elvtársak körében folyt, és a hírhedt állambiztonság, a Stasi által vezérelt manipuláció volt. Németország nyugati felében éppen úgy alkalmaztak tiltott szereket a sportolók teljesítményének fokozására – írta a lap, amely szerint az államnak a jövőt illetően mindebből le kell vonni a tanulságokat.