Igen mélyrehatóan elemzi az elmúlt három év, illetve két évtized magyar politikáját a Német Külpolitikai Társaság folyóirata, az Internationale Politik. A hatoldalas írás Populizmus felcím alatt rámutat, hogy a választások óta Magyarország éles jobboldali fordulatot hajtott végre.

Az ország mélyen megosztott, Orbán Viktor, aki a hatalom megszállottja, már két évtizede ver éket a társadalomba, és olyan nagy kategóriákban gondolkodik, mint jó és rossz, fény és sötétség, győzelem vagy pusztulás. A nacionalizmus és a magyarközpontúság pedig időközben állami ideológia lett.

Hogy pontosan miről van szó, annak érzékeltetésére a szerző idézi Orbán Viktor tavaly szeptemberi, ópusztaszeri „vér és haza”-beszédét, amellyel a miniszterelnök minél addiginál egyértelműbben hitet tett a völkisch-nemzeti eszmerendszer mellett. A politikus és a Fidesz olyan államdoktrinát parancsolt rá az országra, ami radikálisan szakít 1989/90 szellemével, ideértve az európai egyesülés folyamatát. Orbánék meg vannak győződve arról, hogy Magyarországon csak a fiatal demokraták kétharmados győzelmével történt meg a tényleges fordulat: a nemzeti, keresztény, konzervatív forradalom. Céljuk a szociális állam helyett a munka alapú társadalom megteremtése, a nemzeti együttműködés rendszere, ez utóbbi kiterjed mindenek előtt a szomszédos államokban élő erős magyar nemzetiségekre, továbbá a felsőbbrendű állam kialakítása, végül pedig a magyarok erős népközössége, amelyben a vér és haza mellett a keresztény vallás és a család jelenti az összekötő értékeket. Az ideológiát belefoglalták az alaptörvénybe is, de az állameszmének van egy különleges, Európa-ellenes összetevője is: Orbán szemében a régi földrész és az unió „agresszív, internacionalista, világi és családellenes.

Igazából az orbáni modell kétségbeesett válasznak tűnik egy olyan átalakulásra, amely semmiképpen sem mintaszerűen zajlott, sőt sok tekintetben kudarcot vallott. Így pl. nem ment végbe az elitváltás a közigazgatásban és a gazdaságban. 1990 óta egyetlen drasztikus takarékossági csomagot sem vittek végig következetesen. Az oktatásban, a közszolgálatban és a közmédiában elmaradtak a reformok. A kényes szociális és gazdasági helyzet már nem sokkal a fordulat után ideális táptalajt kínált az ország mély politikai megosztásához, amiből mára olyan halálos ellenségeskedés lett, hogy abból nem látni a kiutat, és ami megbénítja az ország politikai jövőjét. Aztán jött az őszödi beszéd és az olaszliszkai tanárgyilkosság. Ha akkor lemond a szocialista-szabaddemokrata kabinet, az sok mindentől megóvta volna a magyarokat: így a sokéves verbális polgárháborútól, a Jobbik felemelkedésétől, a romagyilkosságoktól, attól, hogy a szélsőjobboldali gondolkodás elfogadottá váljon a középrétegek nem kis részénél, végül pedig Orbán kétharmados győzelmétől.

Természetesen mindebben nem elhanyagolható szerepe volt Orbán Viktornak, aki feltétlen hatalmi vágy hajt. Imádja a politikai harcot, viszont untatja, ha felelősségteljes, szívós kormányzásról van szó. A küldetéstudat kezdettől fogva jellemző rá. A 90-es évek közepétől egyre inkább eltolódott a nacionalizmus felé, 2010 után pedig megnyilatkozásai még inkább elcsúsztak a szélsőjobb irányába, aminek a Jobbikkal vívott küzdelem az oka. Hogy milyen mértékben mozgósítja az érzelmeket és a gyűlölködést, arra jó példa Trianon beemelése a közbeszédbe. Idekapcsolódik, hogy a kormány ma sem vonja kétségbe a határokat, ám a hivatalos retorika, benne az EU-ellenes kirohanásokkal és a környező államok elleni támadásokkal, mára felelőtlen, szinte hisztérikus stádiumba jutott. Ugyanakkor ezideig elmaradt a széles körű társadalmi vita arról, hogy mi vezetett a Trianoni Szerződéshez.

Hogy merre kormányozza Orbán az országot, azt nehéz megmondani. De az biztosnak látszik, hogy nem alakul ki színtiszta diktatúra. És bár a politikus tekintélyuralmi stílusban vezeti a magyarokat, túlzás lenne Magyarországot autoriter államnak nevezni. A demokrácia és a diktatúra között nagy a mozgástér. Közben pedig az ellenzék alig jut szerephez, mert az alkotmányos ellenőrző mechanizmusokat kikapcsolták. Ugyanakkor az uralkodó elit körében egyre szalonképesebb a rasszizmus, a burkolt antiszemitizmus és a nyílt cigányellenesség. A nacionalizmus és a magyarközpontúság már az állami ideológia rangjára emelkedett. Ami pedig az EU-t illeti, Orbán továbbra is megmutatja az uniónak, mekkora játéktere van még az ő különútjának - olvasható a 168 Óra Online által közreadott cikkben.