A csabrendeki születésű Vörös János vezérezredes, miniszter 45 éve, 77 évesen ezen a napon hunyt el Balatonfüreden. A Traisskircheni Hadapródiskola elvégzése után 1911-től zászlós volt a közös hadseregben. Átlépett a magyar honvédségbe és Hajmáskéren, a 7. honvéd tüzérezrednél szolgált. Az I. világháborúban az orosz és az olasz frontokon harcolt. A Hadiakadémia elvégzése után vezérkari tiszt lett, majd a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott és a Hadiakadémián tanított.

Vörös János 1939-től magasabb egységeknél és a hadügyminisztériumban különböző vezérkari és parancsnoki tisztségeket töltött be. 1943-tól altábornagy és a székesfehérvári 2. hadtest parancsnoka volt, majd vezérezredes és a Honvéd Vezérkar Főnöke. A nyilas hatalomátvételkor átment a Vörös Hadsereghez.

1944. decembertől 1945. novemberig az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi minisztere, majd vezérkari főnök. Vörös János írta alá a moszkvai fegyverszüneti egyezményt. Saját kérésére nyugdíjazták.

1949. március végén letartóztatták, majd 1950. júniusában folytatólagosan elkövetett hűtlenség vádjával, életfogytig tartó fegyházra ítélték. 1956. október 27-én szabadult. 1990-ben az ellene hozott ítéletet semmissé nyilvánították. Haláláig Balatonfüreden teljes visszavonultságban és nagy szegénységben élt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik.

(Elhangzott a MÉZ Rádióban 2013. július 23-án Bándi László tanár, helytörténeti kutató előadásában.)