A demokrácia Magyarországon ma kitapinthatóan leépül. Mint a szerzőpáros írja, a magyar helyzet kiemelkedő próbaköve annak, mennyire képes az EU megelőzni a demokrácia erózióját. Az eddigi teljesítmény felveti egyben, hogy mennyire bölcs dolog a további bővítés.

Orbán Viktor három év alatt a demokratikus szabadságjogok gyors és agresszív gyengítését vezényelte le, saját politikai hatalmának kiterjesztését kiszámíthatatlan és rövidlátó gazdaságpolitikával körítette, amivel a választók támogatását igyekezett megőrizni. Még azon az áron is, hogy ez regnálása alatt kétszer vitte recesszióba az országot. A földrész reakciója az volt, hogy az Európa Tanács ugyan nem helyezte megfigyelés alá az országot, a helyzetfelmérése azonban sokat átvett a Velencei Bizottság aggályaiból. Az Európai Parlament viszont a Tavares-jelentés jóváhagyásával rögzítette, hogy Magyarország eljárása nem összeegyeztethető az EU értékeivel.

A politikai válság oda nyúlik vissza, hogy a jelenlegi vezetés a hatalom megragadására használta fel az új alaptörvényt, korlátozza az ellenzéki erőket, miközben azt állította, hogy azzal lezárja a kommunizmus felszámolását. A Fidesz arra alapozza vonzerejét, hogy megmenti a magyarokat a hozzá nem értő és korrupt MSZP-től. Ezen túlmenően az új alkotmányt úgy állítja be, hogy annak segítségével a gazdaság megújulásához és az államadósság csökkentéséhez szükséges garanciákat hozza létre. Európa jelentős része szerint viszont az alaptörvény gyengíti a legfontosabb fékeket és ellensúlyokat, visszafejleszti a liberális demokrácia elemeit, pl. a választókörzetek manipulálásával, a sajtó- és vallásszabadság korlátozásával, valamint az etnikai nacionalizmus terjesztésével.

Az elemzés a legfontosabb jogsértésnek azt minősíti, hogy megfosztották hatalmától az Alkotmánybíróságot. Mindeközben pedig erősödött a Jobbik befolyása. A párt kezére játszik, hogy Orbán nem tudja ellenőrizni, illetve hogy a miniszterelnök dacosan szemben áll az unióval, de kapóra jönnek a szélsőjobbnak az alkotmány nacionalista elemei is.

Bár a fejlemények súlyos aggodalmakra adnak okot, az EU válasza mély megosztottságot tárt fel. Előzőleg az Európa Tanács bebizonyíthatta volna, hogy erősen elkötelezett, ha a tagállamokban meg kell akadályozni a demokrácia megszilárdításának kudarcát. Ám a vita a pártpolitika szintjére süllyedt. A főbb érvek közé tartozott, hogy nem akarnak precedenst teremteni egy „érett demokrácia” megfigyelésével. Az Európai Parlament üzenete sem egyértelmű, miután a testület pártalapon megosztott, és így kevéssé valószínű, hogy beveti a szavazati jog felfüggesztését tartalmazó 7. cikkelyt.

Magyarország gazdasági kilátásai jelenleg gyászosak. Előreláthatólag stagnál a kivitel, a fogyasztás, a beruházás és a GDP növekedése. Az eladósodottság marad 80 % körül, és várhatóan a jövőben is sokat kell fizetni az állampapírok kibocsátásáért. Orbán ugyanakkor láthatólag tévedésben van az ügyben, hogy az államok mennyire jogosultak az uniós támogatásokra. Emellett azt hiszi, hogy kormánya elismerésben részesült akcióiért.

A magyar fejleményekre adott uniós válasz egyértelműen mutatja, hogy Európában nincs egyetértés a demokratikus normákról, pedig a szervezet vezetőinek komolyan kell venniük, hogy milyen irányba tart Magyarország, mert az ország egyfajta próbatétel, amely megmutatja az unió többi tagállamának, mire számíthatnak, ha megsértik a demokratikus értékeket vagy más fontos elveket. Az jó, hogy az Európai Parlament megszavazta a Tavares-jelentést, de problémák fennmaradnak. Nem világos, hogy hol ér véget egy állam joga saját útjának meghatározásához, amikor uniós tagsága révén szubvenciókhoz és egyéb kedvezményekhez jut, illetve hol kezdődik az EU felelőssége annak érdekében, hogy tagországai tiszteletben tartják a közös értékeket. Európának óvatosan kell cselekednie, hogy ne idegenítse el a magyarokat, és ne mélyítse el azokat a félelmeket, hogy sérti a nemzeti szuverenitást. Ám ha Magyarországnak sikerül a függetlenségét igazolásként felhasználni arra, hogy olyan törvényeket fogadjon el, amelyek élesen ellentmondanak az EU elveinek, akkor ez még inkább alááshatja a valóban demokratikus Európai Unió koncepcióját.

Közelednek a választások, ezért a nemzetközi közösségnek a választási kampányra és arra kell összpontosítania, hogy a hatalom miként kezeli a sajtót, mert az információáramlás korlátozása torzítja a választások végeredményét, még akkor is, ha egyébként tisztességesen bonyolítják le a szavazást. Talán nehéz lesz egységes uniós választ kidolgozni Magyarország bajaira, de egyes államok, vagy államcsoportok együttműködhetnének a magyar kormánnyal, nehogy még jobban leépüljön a demokrácia. Ilyen pl. a Visegrádi csoport, amely esetleg képes rábírni Orbánt a kompromisszumra.

Az Egyesült Államoknak is szorosan követnie kell a magyarországi eseményeket, mert ha az USA és az EU nem kezeli hatékonyan a magyar irányvonalat, azzal felbátoríthatja a többi közt a tekintélyelvű ukrán és grúz politikát. Épp ezért Washingtonnak aktívan együtt kell működnie az európai partnerekkel, hogy pénzügyi eszközökkel, külső nyomással, illetve a magyar vezetéssel folytatott tárgyalásokkal állítsa meg a magyar demokrácia helyzetének további romlását. Ha ebben a kudarcot vall a világ, akkor a 168 Óra Online cikke szerint következmény az lehet, hogy tovább terjed a Nyugattal szembeni borúlátás, megnövekszik az etnonacionalista politika befolyása, illetve hogy más uniós tagállamokban, valamint a volt szovjet köztársaságban fokozottan figyelmen kívül hagyják a demokratikus normákat.