A Magyar Hírlap újságírója levelet írt Szörényi Leventének. A Fidesz-alapító publicista „Kedves Levente!” megszólítással, tegeződve, történelmi párhuzamokkal tarkítva ír Szörényi környezetének történelemszemléletéről, amely - szerinte - nemzeti sporttá tette gyűlölni Szent Istvánt, aki kiirtotta népét, és idegen fegyverekkel hajtotta a kereszténység igájába szegény magyarokat. Ez fellelhető a Jobbik háza táján – véli Bayer, aki szerint - az általa tudatlannak, műveletlennek és öntudatosnak leírt – fiatalok azért vetik boldogan rá magukat az ilyen szomorú elméletekre, „mert így mindjárt különlegesnek, istentagadónak, lázadónak és nonkonformistának” képzelik magukat, pedig „csak a budi tetejére kitett töklámpások ők”.

Bayer szerint azzá vált Szörényi is, amiért hagyta, hogy „bekenjék mérgező nyállal” művét, amely már túlnőtt alkotóin, önmagában "szakrálissá vált". A Magyar Hírlap publicistája a legnagyobb bajnak azt tartja, hogy ezt színvonal alatt tették, mert aki szerint, „ha német: akkor náci; ha katolikus pap: akkor náci és/vagy verőlegény – az nem művész, csak egy közhelyes kretén”.

Bayer hosszan sorolja, mi nem tetszett neki, és ezért szégyelli magát. Szerinte azonban Szörényiéknek kellene, éspedig mélységesen a szemétség, a mocsok miatt, amivel volt bátorságuk kiállni „a szegedi dóm lábához. Abba a térbe, amit Horthy Miklós és Klebelsberg Kunó lelke tölt ki a mai napig”. Szerinte a csodából, ami egyszer megszületett, mára a lepukkant Trabantból kiszálló két szánalmas figura maradt, akik nyálfolyató idiótaként lengetik a kis piros-fehér-zöld zászlójukat a semmiben”.

Bayer azt kéri, hogy ezt az előadást ne vigyék ki Erdélybe, a Szörényi Leventétől 2004-ben kapott Szabadság Díját pedig visszaadja, pedig sokat jelentett neki egykoron.