Azt állítja Orbán Viktor miniszterelnök (a Kossuth rádióban), hogy „Magyarország ma a saját lábán áll. Ami a mi életünkhöz kell, azt mi termeljük meg, ha külföldről pénzt kell bevonnunk, azt nem segélyként vonjuk be, hanem üzleti alapon”.

Ezzel szemben a tény az a 168 Óra Online cikke szerint, hogy Magyarország az elmúlt huszonhárom évben is a saját lábán állt, viszont végig kölcsönökre volt szüksége (akár bankoktól, akár kötvényekből, akár az IMF-től) ahhoz, hogy kiadásait fedezni tudja.

Ma is így van ez, olyannyira, hogy éppen a napokban közölte a nemzetgazdasági miniszter: valószínűleg még ebben az évben újabb kétmilliárd dollárnyi kötvényt bocsát ki a magyar állam, vagyis ennyi hitelt vesz föl. Ezzel együtt működő tőkét is kapunk külföldről, de nemcsak mostanában, hanem a rendszerváltás óta folyamatosan.

Mára legföljebb annyiban változott a helyzet, hogy példátlanul alacsonyra esett vissza a beruházások mértéke, és még annak a kevésnek is több mint 90 százaléka az európai uniós támogatásokból származik. Az uniós támogatás pedig alapvetően segély, hiszen nem kell visszafizetnünk, és a haszna is a miénk. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy kifejezetten szolidaritási segélyeket is kapunk, például Norvégiától vagy Svájctól.

Na, ennyire állunk a saját lábunkon. Orbán meg a másokén...