- Válság idején kell, ahogy a sportolók mondják, igazán felszívni magunkat. És azt kell mondjam, mi jól felszívtuk magunkat – jelentette ki Orbán Viktor, amikor Szolnokon felavatta az új vízilabda-arénát.

A miniszterelnöknek szíve csücske a sport, s különösen a labdarúgás. „Spontán” ott terem a pálya szélén, ha magyar sikert ünnepelhetünk, az állami média riporterei megilletődötten számolnak be a kormányfő jelenlétéről egy-egy sporteseményen. A díszpáholy ülésrendje már-már a kremlinológust hívja elő a politikai elemzőből.

A sporttal önmagában nyilván nincs baj. Csakhogy amennyiben a sport egy társadalmi stratégia része lenne, akkor nem focistadionokat és kiemelt sportakadémiákat hoznának létre. Helyettük műfüves pályákat építenének a lakótelepek mellett, meg jól felszerelt tornatermeket az iskolák számára, uszodákat a kisebb és közepes városokban. A most bejelentett terv, miszerint járásonként lesz majd egy uszoda, nagy előrelépés. Ám ez eleve fontosabb és társadalmi szempontból sokkal inkább megtérülő lett volna, mint a fékevesztett stadionépítés.

Orbán szerint „az élsportot is le fogjuk húzni, ha nem teremtjük meg a tömegsport és az iskolai sportolás lehetőségét”.

A probléma valójában fordított: az élsport sikereit nem sikerül átfordítani a hétköznapok szintjére évtizedek óta. Ezen nem segít a mezőkövesdi meg a felcsúti stadion. Az sem, hogy a kormány elengedi hat sportegyesület adósságát.

S itt az Orbán-féle kormányzás egészének néhány alapvető jellegzetessége is elénk tárul. A kormányfő szereti kiemelni az ügyeket a normatív kötöttségek béklyójából. Ha pedig megtette, akkor módja van ajándékot adni, kegyet osztani. Emellett megint kezdünk kirakatországgá válni. Miközben iszonyatos pénzekből folynak presztízs- és látványberuházások, addig évről évre növekszik a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség. Ezek fokozódása ellen pedig semmit sem tesz a kormány.

Nem volna rendben ez akkor sem, ha a Fidesz vezetőinek költséges hobbijára menne el a pénz.

A történet azonban másról szól. Orbán, Szolnok és a vízilabda között a kapocs ugyanis nem elsősorban a sport szeretete, hanem Nyerges Zsolt. A szolnoki vízilabda- és kosárlabdaklub egyaránt szorosan köthető hozzá. Egyébként, minő véletlen, tavaly a Szerencsejáték Zrt. sporttámogatási programjának nyertesei között voltak e sportegyesületek.

Orbán korábban a 168 Óra Online kifejtette, hogy a stadionok nem a csapatoknak, hanem az odalátogató embereknek épülnek. Meg azoknak – tehetnénk hozzá –, akiknek a vállalkozásai építik e létesítményeket. A kormányfő utánozhatatlan ízlésére valló metaforája szerint: „A futball olyan, mint a bográcsgulyás. Folyamatosan teszünk bele, sosem veszünk ki, és a végén kész.” A sport is csak olyan üzlet, amelyhez a kormánypárt kizárólag a saját üzletfeleit akarja odaengedni. Nekik teremt védett piacot, őket bombázza az állam megrendelésekkel. Megy a bográcsba a közpénz.