A Nemzeti Együttműködés Rendszere részeként érvényesül a Nemzeti Együttgondolkodás Rendszere is. A kormánypártok a választási szezonban ezt meg is követelik. Leszoktak és nyilván nyomukban le kell szokni az elavult viselkedésről.

Eddig – a zelmúltnyócév, az átkos negyven év és némi brüsszeli fertőzés hatására – úgy alakult, hogy annak volt becsülete, aki igazat mondott. Ennek véget vetettek. A magyar nem majmolhatja a dekadenseket. Ezentúl úgy kell beszélni, ahogy az érdekek diktálják. Mindegy, korábban mit mondtak, a lényeg, hogy most mi kell.

Lássunk erről néhány friss példát.

Ha eddig azt mondták, hogy konyec, akkor most mondják, hogy keblünkre, bátyuskák. Ha eddig az atomerőmű a környezetveszélyeztetés szimbóluma volt, akkor mostantól az energiabiztonság talpköve. Ha eddig az államadósság szakadatlan csökkentése volt a gazdasági iránytű, akkor most az újabb kölcsönök mámoráról kell szólni. Feltalálták a közgazdasági csodát, a nyereséges nonprofitot.

De nem csak az együttgondolkodás igénye tarol. A kormány már-már beteges szerénységében eddig csak azt mondta, hogy Magyarország jobban teljesít. Nyilván az a helyes, amikor őszintén kimondja: Magyarország a legjobban teljesít. Bizonyíték erre számtalan követő, akik ezt-azt hasonlóan tesznek, mint ahogy a magyarok. Sok minden van, ami ragadós. A kormány maga is követi többször megtagadott elődeit. Államosít, centralizál, híveit ülteti a fontos székekbe, frakciójától megköveteli a 99 százalékos szavazást, mint egykoron volt.

Kampányhoz ígérni kell, mint most az örök és visszavonhatatlan rezsicsökkentést. Ez a szavazathozó polgároknak szól, függetlenül attól, hogy éhen halnak vagy dúskálnak. Akik nem szavaznak, mint a vállalkozások vagy az intézmények, azok ígéret helyett fityiszt és új adókat kapnak.

A választás a 168 Óra Online cikke szerint egyszerű kérdést tesz majd fel a zembereknek: akarjátok-e olcsón a krumplit és Orbánt kormányfőnek? Igen vagy igen. Együttgondolkodásé a jövő.

A magyarról a kormány tudja, hogy békeszerető nemzet, de a szabadságharcban nincs szünet. A jelentések szerint győztünk rezsi- és sertésfronton, az azeri frontot is megnyertük. A német megszállók elleni szoborharcban is győzött a magyar vitézség. Kerényi kultúrnábob és Fekete közművészeti akadémikus szelleme lebeg a csataterek felett.

Persze, emberek, vannak még gondok. A világ nem érti meg erőfeszítéseinket. A magyar foci a rangsorban a méltánytalan 76. helyet kapta. De majd ha elkészülnek a stadionok, akkor lássatok csodát! Kóbor jelentéstevők közoktatásunk szeme fényét, a Klebelsberg Intézetet, mások meg a hallgatók tudását elmarasztalták. Vicces. Tessék csak kivárni egy emberöltőt – mert a dolgok ennyi idő alatt érnek be –, és a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez. Még a szeretett forint árfolyamát is áskálják, de nem engedünk. Nem, nem, soha.