A magyar választásokról készült elemzés ötödik, záró részében Kim Lane Scheppele az egyenlőtlen kampányt veszi sorra, miután az szintén erősen a Fidesz felé billenti a mérleget. Például amikor a pártok napi egy percet kapnak az igen gyér nézettségű köztévében, vagy amikor a hatalom elérte, hogy a kereskedelmi televíziók ne sugározzanak választási hirdetést, ideértve, hogy nem lesznek miniszterelnöki viták.

Az óriásplakátok bevételei a Fidesz cégcsaládját gazdagítanák, ha a fiatal demokraták nem foglalták volna le jó előre szinte az összeset. Az ellenzék pozíciói az írott sajtóban sem jók, a kormánybarát lapokban idáig nem jelentek meg a kormánnyal szemben álló erők reklámjai. Annál inkább a Fidesz anyagai az ellenzéki orgánumokban. Vagyis a médiapálya erősen lejt az Összefogás ellen, közterületeken pedig gyakorlatilag megintcsak nem lehet plakátokat kitenni.

Maradna az internet, de kormánybarát trollok ott is gyorsan megpróbálják elfoglalni a felületet, annak korlátozott hatóköréről nem is szólva. Az adatvédelemre hivatkozva korlátozták továbbá, hogy a pártok hagyományos módon, levélben, telefonon eljussanak a szavazókhoz.

Kampánygyűléseket lehet tartani, csak éppen jóformán minden rendezvénynek alkalmas hely a Fidesz-szövetségesek ellenőrzése alatt áll. A kampányfinanszírozásban szintén van jócskán kelepce: a pártok nem fogadhatnak el pénzt cégektől vagy alapítványoktól. Utóbbi azt jelenti, hogy a pártokhoz kötődő alapítványok most nem adhatnak támogatást, míg a Fidesz-közeli oligarchák korlátlan összegeket tudnak folyósítani. A CÖF-re ugyanakkor nem érvényesek a megkötések.

Az Orbán-kabinet a 168 Óra Online cikke szerint zajosan ragaszkodik ahhoz, hogy ez még mindig demokrácia, ám nem meglepő, hogy a jogászokból álló kormány olyan bonyolult jogi kereteket alkotott, amelyekben az egyes szabályok semlegesnek tűnnek, jóllehet hatásuk nagyon is célirányos. Olyan rendszer jött létre, amelyben a Fidesznek látszólag meg kell küzdenie a győzelemért, de valójában nem kell vereséggel számolnia. Így azután Magyarországnak sikerült a mutatvány, hogy igazi demokráciának tűnjön, amelyben szabad és tisztességes választásokat tartanak, miközben nem az.