A Republikon elemzése szerint a határon túlról érkező levélszavazatoktól, illetve a győzteskompenzációtól megtisztítva a Fidesz-KDNP 7, a baloldali összefogás és Jobbik 3-3, míg az LMP egy képviselővel többet küldhetett volna a Parlamentbe.

A 2014-es választás relatív alacsony részvétel mellett zajlott: a választásra jogosultak 61,73 százaléka vett részt azon. Nincs olyan megye, ahol a választópolgárok nagyobb része járult az urnákhoz, mint 2010-ben. Mindkét választást tekintve kiemelkedik Budapest, ahol a részvételi arány jóval magasabb az országos átlagnál, majdnem eléri a 70 százalékot. A legnagyobb csökkenés Hajdú-Bihar megyében figyelhető meg, itt 8 százalékkal volt alacsonyabb a részvételi arány, mint 2010-ben. Az ország észak-nyugati részén (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Veszprém) a választópolgárok valamivel aktívabbnak bizonyultak, mint az országos átlag, de a részvételi arány még az észak-nyugati megyék egyikében sem érte el a 64 százalékot. Ennek egyfajta ellentettje látható az ország keleti felében. Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyében a választásra jogosultak csupán 57-59 százaléka adta le voksát valamelyik pártra. A legkeletibb megyében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ugyan a részvételi arány valamivel magasabb volt, mint a környező megyékben, ám itt is a választópolgárok kevesebb, mint 60 százaléka ment el szavazni.

Az egyes pártok szereplését vizsgálva elsőként azt érdemes megjegyezni, hogy az ismét minősített többséghez jutó Fidesz-KDNP eredménye nem jelent változatlanságot e párt(ok) szavazótáborát illetően: a legnagyobb mértékben Budapesten, valamint három dunántúli megyében – Baranyában, Somogyban és Zalában – szorult vissza a Fidesz, míg Jász-Nagykun, Győr-Moson és Szabolcs-Szatmár megyében tudta leginkább megőrizni támogatottságát. A budapesti gyengülést a baloldali összefogás, míg a vidéki területeken a Jobbik erősödése kísérte - például Somogyban a Jobbik harminc százalékkal meghaladta saját országos átlagos bővülését (míg Borsodban vagy Szabolcsban attól tíz százalékkal elmaradt). A baloldali szövetség jó eredményeit elsősorban a nagyvárosi körzetekben érte el: legjobban messze Budapesten szerepelt, de jellemzően minden megyében a megyeszékhelyek környéke jelentette a legerősebb eredményt.

Ezzel párhuzamosan a kisvárosi-községi vidékben harmadik helyre szorult a Jobbikkal szemben. Erősorrendről szólva: a parlamenti bejutást hatalmas sikerként abszolváló LMP esetében fontos változás, hogy bár legjobb eredményét ezúttal is a fővárosban szerezte meg, ám míg ez 2010-ben azt jelentette, hogy Budapesten a harmadik legerősebb párt volt, idén a Jobbik mögött, a negyedik helyen végzett.

Az LMP-n csattant talán leginkább az új választási szisztéma mandátumkiosztó logikája is: 0,47-es arányossági együtthatója azt jelenti, hogy feleannyi mandátumot sem kapott, mint amennyi a rá adott szavazatok alapján járt volna: ez az 1990 óta látott legalacsonyabb arányszám, azaz párt ennyire rosszul még sosem járt a választási rendszer mandátumkiosztó mechanizmusa miatt. A Fidesz-KDNP mandátumaránya ugyanakkor mintegy másfélszerese a szavazatarányának, azaz másfélszer több mandátumhoz jutott, mint amennyi a szavazatok arányos megoszlása alapján járt volna. A másik három parlamentbe jutott formáció különböző mértékben, de egyaránt vesztese a rendszernek, mivel mandátumarányuk elmarad szavazatarányuktól.

Az LMP-n csattant talán leginkább az új választási szisztéma mandátumkiosztó logikája is: 0,47-es arányossági együtthatója azt jelenti, hogy feleannyi mandátumot sem kapott, mint amennyi a rá adott szavazatok alapján járt volna: ez az 1990 óta látott legalacsonyabb arányszám, azaz párt ennyire rosszul még sosem járt a választási rendszer mandátumkiosztó mechanizmusa miatt. A Fidesz-KDNP mandátumaránya ugyanakkor mintegy másfélszerese a szavazatarányának, azaz másfélszer több mandátumhoz jutott, mint amennyi a szavazatok arányos megoszlása alapján járt volna. A másik három parlamentbe jutott formáció különböző mértékben, de egyaránt vesztese a rendszernek, mivel mandátumarányuk elmarad szavazatarányuktól.

A Republikon elemzése az új választási rendszert jellemezve bemutatja azt is, hogy két további elemtől, a határon túlról érkező levélszavazatoktól, illetve a győzteskompenzációtól megtisztítva miként alakultak voltak az egyes pártok listás eredményei: a Fidesz-KDNP 7 mandátummal kevesebbet, a baloldali összefogás és Jobbik 3-3, míg az LMP egy képviselővel többet küldhetett volna a Parlamentbe.

Konklúzióként tehát az ATV.hu cikke szerint leszögezhető: a 2014-es választásokon a Fidesz-KDNP olyan eredménnyel végzett, ami minden – nem tisztán arányos – választási rendszerben többséget eredményezett volna. Az 1990-2010 között működő magyar választási rendszerben ugyanakkor ez az eredmény nem jelentett volna kétharmadot, ahhoz a választási szabályok tudatos megváltoztatására volt szükség. Az ismételt kétharmad birtokában ráadásul a Fidesz-KDNP újra képes lehet megváltoztatni a választási szabályokat, ami egy komoly bizonytalansági tényezőt jelent a magyarországi választások jövőjét illetően.