Hetven évvel ezelőtt, 1944. május 14-én indultak el az első vonatok Nyíregyházáról az auschwitzi koncentrációs táborba. A márciusi bevonuláskor még nem voltak részletesen kidolgozott tervek, a magyarországi zsidóság jogfosztása, elhurcolása és meggyilkolása mégis döbbenetesen gyorsan és gördülékenyen zajlott.

Az 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállást megelőzően a magyarországi zsidóság helyzete összességében kedvezőbb volt, mint a németek által uralt Európa többi részén, ahol a gettók létrehozása és a deportálás volt napirenden. A „biztonság” Magyarországon elsősorban azt jelentette, hogy a második világháborút megelőzően megnövekedett országterületen mintegy 800 ezer főre tehető zsidóság életét és személyes szabadságát jellemzően nem fenyegette közvetlen veszély.

A magyarországi zsidóság azonban az origo.hu cikke szerint már a németek bejövetele előtt is jelentékeny veszteséget szenvedett: a kamenyec-podolszkij-i mészárlás, az újvidéki razzia és a hadköteles korú zsidó férfiaknak kötelezővé tett fegyvertelen, ám gyakran nagyon veszélyes munkaszolgálat a becslések szerint 34 ezer áldozatot követelt.