Jobb dolog nem is történhetett volna a magyar fociban
Félidejéhez érkezett a labdarúgó-bajnokság, s a tavalyihoz képest nőtt a nézőszám: az előrelépés azonban csak egy csapatnak, az újonc DVTK-nak köszönhető a Mindennapi.hu szerzője szerint.
A 2010/11-es bajnokság két kiesője, a Szolnok és az MTK meglehetősen messze volt attól, hogy üzleti alapon működő klubokról beszélhessünk, legalábbis, ami a jegybevételt illeti. A Tisza-parti megyeszékhelyen 1347, a Hungária körúton 1100 nézőt regisztráltak mérkőzésenként, ennyi szurkoló pedig a rendezési költségeket sem fedezi. Az érdektelenség homályába burkolózó duó helyett érkezett a Pécs és a Diósgyőr, s ez alaposan megpezsdítette az első osztályt.
A várakozáson felül szereplő baranyai alakulat is rendre 3-4 ezer nézőt vonzott hazai találkozóira, ez pedig jócskán felülmúlja a Szolnok mutatóit, míg a diósgyőri futball-láz – hetek óta kilencezren vannak a miskolci stadionban – alaposan megdobja az egész bajnokság átlagnézőszámát.
Ráadásul a DVTK fanatikusai idegenbe is elkísérik csapatukat, nem ritka az 1000-1500-as kirajzás, így az újonc nem csak hazai mérkőzéseivel segíti a növekedést. A diósgyőri futball mögött egy reálisan gondolkodó milliárdos üzletember áll. Leisztinger Tamás nyilván tudja, hogy pusztán a jó szereplés és a – magyar szinten – sok néző kevés ahhoz, hogy a klub gazdaságosan működjön. Éppen ezért gondolkozik a csapat köré épített merchandise rendszerben.
Miskolcon manapság sikk meccsre járni, DVTK-mezt viselni, klubcímeres tolltartóval iskolába menni. Nos, a helyi ajándékboltokban mindez kapható, s a tulaj legnagyobb dobása még hátra van, DVTK-sört szeretne a piacra bevezetni. Ismerve a piros-fehér színekhez kötődő drukkerek elkötelezettségét, nem tűnik rossz biznisznek.
S ezen a ponton el is időzhetünk egy kicsit, hiszen teljességgel érthetetlen: a megyéhez kötődő Borsodi Sörgyár Zrt. – amelyik Magyarország legnagyobb forgalmazója – vajon miért nem látott soha fantáziát a DVTK-ban? A cég marketingköltségeihez képest aprópénz lett volna a nehéz időkben a csapat mellé állni (akár névadó szponzorként), s ezzel tömegeket állíthatott volna a márka mellé. Könnyen lehet, hogy Leisztinger ezek után a konkurens márkával köt szerződést, ami kivételesen ütős marketinges geg lenne, egyúttal jogosan büntetné a helyi érdekeltségű, de a helyi ügyek iránt abszolút érzéketlen multit.
Az őszi szezon természetesen nem csak a DVTK-ról szólt. A pályán két, a magyar futballban régóta jelen lévő üzletember csapata vitte a prímet. A Szima Gábor által vezetett DVSC már ötször nyert bajnoki címet az elnök-tulajdonos regnálása óta, s ezúttal is a főnök jó döntésének köszönhető, hogy a csapat félúton van a hatodik aranyérem felé. Kondás Elemér kinevezése garancia lett a sikerre, a Lokinál jól átgondolt szakmai munka folyik, s figyelembe veszik, hogy a nyakas cívisek szeretik saját fiaikat a pályán látni. A DVSC-ben rendre öt-hat saját nevelésű labdarúgó kap helyet a kezdő tizenegyben.
A győri tulajdonos, Tarsoly Csaba is régen benne van a magyar fociban, s ez az ősz is bizonyította, hogy az ETO-nál kezd beérni a tudatos munka. Manapság az ország legmodernebb stadionjában játszik a csapat, s ami nagyon fontos: az eredmények is jönnek. Talán nem véletlen, hogy a DVSC és a Győr az utánpótlásképzésben is élen jár.
Az ősz két nagy csalódása a még mindig nyeretlen ZTE (félúton a másodosztály felé), s a címvédőként a vezető duót távolról követő Videoton. Pedig a fehérváriak több pénzből gazdálkodhatnak, mint a DVSC és a Győr összesen. Úgy tűnik, Portugáliában nem volt divat a „Gazdálkodj okosan” nevű társasjáték. De azért valaki megmutathatta volna neki fél év alatt…