Már 2007 februárja óta, azaz bő 13 éve készíti el havi rendszerességgel laptársunk, a Privátbankár.hu az élelmiszerárak alakulását vizsgáló Árkosár-felmérést. 30 élelmiszer árának változását követik nyomon rendszeresen, három hazai hipermarket egy-egy egységében.

A felmérés a KSH által publikált fogyasztói árindex közzététele előtti 2 hétben történik, az eredményeket pedig a KSH inflációs adatközlése előtti napon teszik közzé. A maga nemében egyedülálló felmérés célja, hogy időről-időre bemutassa, hogyan alakul egy átlagos magyar család havi nagybevásárlásának ellenértéke.

Most erre a felmérésre alapozva vizsgáltuk meg, hogyan alakult egyes jövedelmi kategóriák vásárlóereje az elmúlt 10 évben. A Privátbankár felmérésének havi eredményeiből számoltunk egy éves átlagot, majd összevetettük ezt az értéket a nettó minimálbérrel, az átlagos nyugdíjjal, valamint az országos átlagos nettó fizetéssel.

A végeredmény egészen meglepő lett abból a szempontból, hogy kiderült, nemcsak a nyugdíjasok vannak kedvezőtlen helyzetben, de még a minimálbéresek sem tudtak túl nagyot előrelépni. Ha valaki azonban az országos átlag környékén keres, érezhetően jobb életszínvonalat tapasztalhat.

Összesítésünk szerint míg 2010-ben a nagybevásárlást még 14 914 forintból meg lehetett úszni, addig idén erre az eddig eltelt hónapok átlaga alapján már 21 499 forintot kellett költeni. A növekedés mértéke 44,1 százalékos, ami egyébként jócskán meghaladja a teljes fogyasztói kosár alapján számolt kumulált inflációt.

Átlagosan a fogyasztói árak 10 év alatt 30,7 százalékkal emelkedtek a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján. (Igaz, ebben az olyan ritkán vásárolt termékek is szerepelnek, mint a személyautó vagy háztartási nagyberendezések.) Vagyis a KSH fogyasztói kosarában legnagyobb súllyal szereplő alapvető élelmiszerek az átlagosnál jobban drágultak az elmúlt 10 évben.

Ennek az emelkedésnek a súlyát akkor lehet igazán felmérni, ha a magyarok fizetőképességét, jövedelmi helyzetét is megvizsgáljuk. Kérdés ugyanis, hogy a fizetések milyen mértékben tudták lekövetni az Árkosár-érték változását. Az átlagos nettó bér mellett megnéztük még a minimálbér és az átlagos nyugdíjak 2010 óta bekövetkezett változását is. Kíváncsiak voltunk, hogy az adott évben ezekből az összegekből hány nagybevásárlásra futotta.

A számok elemzéséből az látszik, hogy az átlag alatti összegből gazdálkodók helyzete egyáltalán nem, vagy csak minimálisan javult az elmúlt 10 évben. A jövedelem növekedése ugyanis nem teszi lehetővé azt számukra, hogy érdemben többször tudjanak bevásárolni olyan alapvető termékekből, melyekre minden háztartásban igényt tartanának. De nézzük a számokat!

Az Árkosár értékének 44,1 százalékos emelkedésével párhuzamosan

• az átlagos nettó bér 95 százalékkal,

• a nettó minimálbér 78,

• az átlagos nyugdíj pedig csupán 47 százalékkal nőtt 2010 óta.

Ez azt eredményezte, hogy

• míg 10 évvel ezelőtt az átlagos bérből élők 8,9-szer tudták megvásárolni az Árkosár-felmérésben szereplő termékeket, addig idén már 12-szer van erre lehetőségük.

• A minimálbéreseknél nincs ekkora javulás a vásárlóerő tekintetében, ők tíz év alatt csak eggyel több bevásárlást tudnak havonta megejteni,

• a legrosszabb helyzetben pedig a nyugdíjasok vannak, hiszen gyakorlatilag semmit sem változott az ellátás vásárlóereje. 2010-ben 6,5 vásárlást fedezett a nyugdíj, idén 6,7-et.

A társadalom legidősebb rétegét illetően fontos megjegyezni, hogy a kormány 2010-es hatalomra kerülése után megváltoztatta a nyugdíjszámítás metódusát. A béremelkedés ütemét is figyelembe vevő svájci indexálás helyett kizárólag a várt inflációhoz kötötték az évenkénti nyugdíjemelés mértékét. Ha a tényleges adat ezt meghaladja, akkor novemberben kiigazítják a nyugdíjakat, ami reálértékű változatlanságot jelent.

Az adatok ismét rávilágítanak arra, az ellenzék és a szakmai körök által gyakran megfogalmazott igényre, miszerint vissza kellene állni a nyugdíjszámítás során a svájci indexálásra. A bérnövekedés elmúlt időszakban mutatott üteme miatt ugyanis csak egyre jobban leszakadnak a nyugdíjak, ráadásul az alapvető élelmiszerek árrobbanása az átlagnál érzékenyebben érinti őket. Ha az ellátás számítása során felemértékben figyelembe vennék a béremelkedés ütemét, közel sem látnánk a fizetések és nyugdíjak közötti olló ilyen mértékű nyílását.

Gondolatkísérlet gyanánt kicsit csavartunk egyet a történeten és kibővítettük az Árkosár-felmérésben szereplő fogyasztói kosarat egy olyan tétellel, ami elsősorban a nyugdíjasok költésében meghatározó. A Központi Statisztikai Hivatal háztartások színvonala statisztikáiból kigyűjtöttük, hogy az egyes években mennyit költött egy aktív és egy nyugdíjas háztartás egészségügyre, majd az ebből számolt havi összeggel módosítottuk az Árkosár-értéket és így is megnéztük az egyes jövedelmi kategóriák vásárlóerejét.

Hogy a nyugdíjasok egészségügyi kiadásai mennyivel nagyobb tételt jelentenek, azt a számok egyértelműen alátámasztják. Míg egy aktív háztartás havi 2232 forintot költött ilyen célra 2010-ben, most már 4285 forintra rúg ez a tétel. A nyugdíjasok esetében a 10 évvel ezelőtti 6943 forint mostanra 11 522 forintra emelkedett. Vagyis majdnem háromszor többet kiadást jelent az egészségügy számukra, mint egy aktív személynél.

Az Árkosarat az egészségügyi költéssel kiegészítve már némileg más kép rajzolódik ki, bár az alapvető folyamatokban nincs nagy eltérés a korábban tárgyaltakhoz képest.

• Egy átlagos bérből élő személy az egészségügyi termékekkel és szolgáltatásokkal kiegészítve egy hónapban 7,7-szer tudta finanszírozni a termékkosarat. Idén a fizetéséből már 10-szer is megteheti.

• Egy minimálbérből élő esetében sokkal szerényebb beszerzésre van lehetőség. A 2010-es 3,5 alkalom mostanra 4,2-re emelkedett,

• a nyugdíjasoknál pedig a helyzetük minimális romlására engednek következtetni a számok: 10 évvel ezelőtt 4,4-szer tudták megvenni a legfontosabb dolgokat, idén viszont már ennyire sem futja az ellátásukból , hiszen 4,3-szor van lehetőségük ugyanazt a termékkört beszerezni.

Összefoglalva tehát az látszik, hogy a bérek és a nyugdíjak vásárlóereje közötti olló nemcsak egyre szélesebbre nyílt az elmúlt 10 évben, de a társadalom alacsonyabb jövedelemmel rendelkező rétege gyakorlatilag semmit nem tudott előrébb lépni egy évtized alatt sem, amennyiben a legfontosabb fogyasztási termékeiket tartalmazó kosarat vizsgáljuk.

Hiába volt az elmúlt években jelentős mértékű minimálbér-emelés és hiába inflációhoz kötött a nyugdíjemelés, ez csak szinten tartásra, vegetálásra elegendő az alapvető élelmiszerek árának növekedése miatt. Gyarapodni ilyen összegekből nem lehet, azokból legfeljebb csak a mindennapok fedezhetők.