Teljesítette a küldetését a Bakony Menetszázad
A Bakony Menetszázad megalakítása február 18-án 08.45-kor Veszprémben a Vámosi úti temetőben, az MH parancsnokának köszöntő levele, valamint a MATASZ VME elnöke által kiadott Menetparancs felolvasását követően történt meg.
A rendezvény főszervezője Dr. Csutorás Gábor nyá. alezredes elmondta, hogy a most megalakulásra került emlékező menetbe az idei évben több fiatal kadét és apród jelentkezett, de itt vannak a térségben szolgálatot teljesítő nagy tapasztalattal rendelkező aktív-, tartalékos-, területvédelmi katonák képviselői is. A hagyományőrző civil szervezetek közül a Veszprém megyei rendezvényeken évek óta részt vesznek a Majsai huszár bandérium tagjai. a Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Iskola kadétjai és apródjai, a Gyulaffy László Általános Iskola apródjai.
A menetzászló átadás - átvételét követően, a résztvevők rövid ünnepség keretében megkoszorúzták a német, orosz és magyar katonai temetők emlékműveit. Az emlékmenetet a katonai rendtartásnak megfelelően MATASZ Veszprém Megyei Egyesületének elnöke indította útjára.
Köszöntötte a menetre vállalkozó önkénteseket, majd elmondta, hogy ennek a megemlékezési sorozatnak a megálmodója és elindítója Kovács László nyá. ezredes az egyesületük alapító elnöke volt. Ez a Veszprémből elindult kezdeményezés hozta azt, hogy a Doni Emlékmenetek az idei évben már a XXII. alkalommal az ország szinte minden megyéjében megrendezésre kerülnek.
A Bakony Menetszázad a kétnapos útja során az érintett települések önkormányzatainak bevonásával a helyben található emlékművek megkoszorúzásával emlékeznek meg a háborúkban elesett katonákról, valamint a háborúk polgári áldozatairól.
Kérte a résztvevőket, hogy a menetszázad vezetői által kiadott utasításokat fegyelmezetten tartsák be, és külön felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy ennek a menetnek az üzenetét őrizzék meg és vigyék tovább a családokba és az iskolákba.
Felhívta a figyelmet arra, hogy ha a menet során valakinek valamilyen nehézsége, problémája adódik, azt azonnal jelezze a csoport vezetői felé. Hangsúlyozta, hogy mindenkit egészségben várnak vissza a második nap végén megtartásra kerülő záróünnepségre.
A Bakony Menetszázad az első nap Veszprém – Szentkirályszadja – Litér – Balatonfüzfő útvonalon teljesítette a több mint 25 kilométert, ezen a szakaszon ünnepi megemlékező beszéd csak az utolsó helyszínen, a fűzdői Jézus Szíve templom falán elhelyezett emléktáblánál volt.
A megemlékező beszédet Pethő-Pataki Szilvia, a MATASZ Veszprém Megyei Egyesületének tagja mondta. Beszédében kiemelte, hogy a magyar katonák akkoriban egészen a Don kanyarig meneteltek oda, ahol később megszűntek hadseregnek lenni. A parancsnokok igyekeztek elfogadtatni a katonákkal azt, hogy ők isten akaratából szenvednek és az Úr vezényelte őket őseik földjére.
A katonák kezdetben hitték is ezt, de hamar kiderült, hogy sem élelem, sem normális ruházat, se megfelelő fegyverzetük nincs, csak a reménytelenség maradt meg a számukra. A reménytelenséget 1942 végére fokozta annak a felismerése, hogy miniszterelnöknek az a ígérete, hogy szeptemberre hazajönnek, már nem teljesülhet. Ebben a hitehagyott helyzetben érte a katonáinkat a nagy erejű szovjet támadás, ami nagy ember áldozattal és sok-sok szenvedéssel járt…
Kérte a résztvevőket, egy életen át emlékezzünk és hajtsunk fejet a hősök és az áldozatok emléke előtt, „mert csak azok halhatnak meg, akiket elfelejtettek.
Az emlékmenet másnap a Veszprém megyei levéltár udvarán lévő B. Kiss Lenke: Mementó- elnevezésű és a háborút felidéző szobor megkoszorúzását követően indult el, a Veszprém - Jutaspuszta – Hajmáskér – Sóly – Vilonya útvonalon.
A Jutaspusztán lévő emlékműnél Demeter Ferenc alelnök ismertette az 1941. április 12-én a tartalék repülőtéren történteket. Az alelnök elmondta, hogy ezen a tragikus napon az 1. Magyar Ejtőernyős zászlóalj vezérgépe ismeretlen ok(ok) miatt a felszállás közben oldalára billent, majd járó motorral a fölbe csapódott. Ennek következtében a repülőgép személyzetének és 15 katonának az élete egy „tűzgömbbe záródott”.
A második napon több mint tíz kilométeres út vezetett át a Magyar Honvédség Központi gyakorlóterén, ahol a menetelőket a Bakonyból nagyon erős és kellemetlenül hideg északi fogadta. A nehézségek és hideg szél ellenére a fiatalok közül csak hárman kértek átmeneti segítséget és vették igénybe a gépjárművel történő utazást, de a hajmáskéri koszorúzáson már újra beálltak a századalakzatba.
Az utolsó állomáson a vilonyai világháborús emlékműnél Vörös Száva kadét versét követően Simon-Jójárt Sándor elnök mondott beszédet. Példaként említette meg Vilonyát, amelynek emlékművén három olyan név is szerepel, akik a Donnál történt áttörés során haltak hősi halált.
A rendezvény zárásaként megköszönte minden résztvevő példamutatóan fegyelmezett és kitartó munkáját, külön kiemelve az apródok és a kadétok példamutató és fegyelmezett magatartását. Köszönetet mondott a rendezvény biztosítását végzőknek, valamint az önkormányzatoknak a segítő hozzáállásukért és a programokban való részvételükért.
Végezetül megismételte az emlékmenetnek azt az alap gondolatát, hogy a ma élőknek erkölcsi kötelességük a megemlékezések a jövőbeni továbbvitele, mert akikre a két nap során megemlékeztek a legkedvesebbet, az egyetlent és a megismételhetetlent, az életüket áldozták fel a hazáért.
(A rendezvényről további képek láthatók a galéria ikonra kattintva.)