Életüket másokért áldozták fel
A város Jézus Szíve templomának oldalán elhelyezett emléktáblánál huszonnégy éve emlékeznek meg a magyar történelem egyik tragikus eseményéről. Az ünnepség hagyományosan az elhunyt katonák lelki üdvéért szóló szentmisével kezdődött.
Laposa Norbert plébános a megemlékező imájában kiemelte, hogy nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki a saját életét áldozza fel másokért. A Donnál meghalt katonák a ma élő magyar emberekért is meghaltak. A magyar bakák a kegyetlen körülmények között a végsőkig hősiesen kitartottak az istenük, a hitük és a hazájuk mellett.
Az ünnepi beszédet Huszár Péter alezredes, a Veszprém Megyei Védelmi Iroda titkára mondta. Megemlékezésében felelevenítette az 1943-as januári eseményeket, amikor az arcvonalat egy nagyon erős orosz támadás érte, ami végül a magyar hadtörténelem legvéresebb tragédiájához vezetett.
A 2. Magyar Hadsereg megsemmisülését az a hibás kormány politika okozta, amit az ország vezetői a két világháború között folytattak. Mindenáron Trianon revízióját akarták és ezért a Hitler nevéhez fűződő, a német katonai erőt előtérbe helyező szövetséghez csatlakoztak, mert a győztes háború reménye utáni osztozkodásból nem akartak kimaradni.
Az ország vezetői a 2. Magyar Hadseregnek a lehető legkorszerűbb eszközöket próbálták biztosítani, de a frontvonalon bebizonyosodott, hogy ez a felszereltség messze elmaradt a szemben állók fegyverzetének színvonalától. Ráadásul a tábornoki kar sem rendelkezett modern háborús vezetési tapasztalatokkal.
A legénységben nagy számban voltak az idősebb, családdal rendelkező katonák, akik különösebb lelkesedés nélkül mentek ki a frontra. Ezek nehezen tudták megérteni azt, hogy az ország határait miért kell 1500 kilométerrel távolabb megvédeni. Nagy részük úgy érezte, hogy áldozatul vannak odadobva úgy, mint a politikai megbízhatatlanokból és a munkaszolgálatos zsidókból összeverbuvált századok.
A hadsereg parancsnoka arra nem volt képes, hogy amikor látta a korszerű és hatalmas ellenséges túlerőt, az emberi életek mentése érdekében visszavonja a csapatait. Pedig azt is látnia kellett, hogy a német csapatok már a sorsukra hagyták a magyar egységeket.
Az alezredes kiemelte, hogy azokról a sorsukra hagyott katonákról kell most megemlékezni, akik igyekeztek kitartani a nagy túlerővel szemben, megpróbálták a lehetetlent és ezért az életükkel fizettek. Ezekről az eseményekről sokáig beszélni sem lehetett. Ezért köszönet azoknak, akik most már több évtizede megemlékeznek a Don kanyarban hősi halált halt katonáinkról. Köszönet azért, hogy a templom falán van egy emléktábla, ahol az doni áttörésben elhunytak előtt fejet lehet hajtani és el lehet helyezni a megemlékezés virágait.
A rendezvény végén a résztvevő katonai szervezetek, valamint a környező települések önkormányzati vezetői ünnepélyes keretek között helyezték el a koszurúikat a templom falán lévő emléktáblánál.
