Hősök nem csak a háborúkban születhetnek

A hétvégén három helyszínen koszorúzással egybekötött ünnepségeken emlékezetek meg azokra a katonákra és civilekre, akik az elmúlt évtizedek történései során váltak a háborúk és az erőszak áldozataivá.
 
 

Hősök nem csak a háborúkban születhetnek

A hétvégén három helyszínen koszorúzással egybekötött ünnepségeken emlékezetek meg azokra a katonákra és civilekre, akik az elmúlt évtizedek történései során váltak a háborúk és az erőszak áldozataivá.
 
 
 
 
 

Hősök nem csak a háborúkban születhetnek

A hétvégén három helyszínen koszorúzással egybekötött ünnepségeken emlékezetek meg azokra a katonákra és civilekre, akik az elmúlt évtizedek történései során váltak a háborúk és az erőszak áldozataivá.

Május utolsó vasárnapja egyben a Magyar Hősök Emlékünnepe. Ezt először 1917-ben iktatták törvénybe, amelynek elsődleges célja az I. világháborúban elesettek előtti tiszteletadás meghonosítása, valamint az emlékmű állítási program beindítása volt. Később a Hősök Emlékünnepének megtartását egy 1924-ben hozott törvény írta elő, amely kimondta: „ minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a magyar nemzet mindenkor…… a hősi halottak emlékének szenteli.”

A városban élők az elmúlt hétvégén több Hősök Emlékünnepére is kaptak meghívást, Veszprém-Gyulafirátótra, a Veszprém Alsóvárosi temető katona parcellájához, valamint a Vörösmarty téren lévő I. világháborús emlékműhöz. A vasárnapi központi ünnepségen a megemlékező beszédet Barta Sándor ezredes, az MH Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ törzsfőnöke mondta.

A törzsfőnök ünnepi beszédében elmondta, hogy ezen a napon elsősorban azokra a katonákra emlékezünk, akik a világháborúkban Magyarország szabadságáért, függetlenségéért a legkedvesebbet, az életüket áldozták. A hősies tetteik miatt napjainkban kötelességünknek érezzük ezekről a katonákról történő megemlékezést. A magyarság történelmében nagyon sok esetben volt szükség a hősökre, aki ugyan nagyon sok csatát vesztettek el, de az eszmét, amiért harcoltak sohasem sikerült elfojtani, ezért mindig elnyertük a szabadságunkat.

A hősöknek köszönhetjük azt, hogy ma szabadon élhetünk és rájuk is szabadon emlékezhetünk. Akik a csataéren vesztették el az életüket hősök voltak. De tényleg csak róluk kell megemlékeznünk? – tette fel a kérdést Barta ezredes.

Azok, aki nem haltak meg, és túlélték a háborút, hősiesen szolgáltak katonaként és sokszor végigszenvedték a háború borzalmas következményét, hadifogolyként a kényszermunkát. De voltak, akik a szétszakított országban az elnyomás és az üldözés ellenére is megmaradtak magyarnak lenni. Vállalták a politika által rájuk kényszerített életet, nevelték a gyerekeiket a legnehezebb években is. Ők ugyan nem a harcmezőkön haltak meg, de az életükkel adtak példát az őket követő nemzedéknek. Ezen a napon ezekre az emberekre is emlékezni kell, mert a hősökre és nem csak a hősi halottakra kell emlékeznünk. Megemlékezni ezekről a hősökről erkölcsi kötelességünk – hangsúlyozta Barta Sándor ezredes.

Az ünnepi műsort követően a rendezvény az emlékmű koszorúzásával zárult.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a veszport.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk!

 
 

    Hozzászólás

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.