A közelmúltban jelent meg Dévényi István Hádujudú című könyve. A konzervatív újságíró a 168 Órának most azt mondja, amikor írni kezdte a könyvet, már összeomlott az általa ismert médiavilág.

A Magyar Nemzetet, a Lánchíd Rádiót bezárták, a Heti Válaszban elhitették velük, hogy van menekülőút, de valójában persze esélyük sem volt. Aztán elmentek a Szabadfogás (Hír TV) új évadának első felvételére, de már a bejáratnál lepattantak a Valton Security embereiről.

Az volt az a pillanat, amikor bennem megszűnt létezni az a médiavilág, amit ismertem. Ültem otthon a teraszon, nyitott laptoppal, és tényleg nem emlékszem rá, hogyan, de elkezdtem írni.

Dévényi István tizenhat évesen lett párttag, nagyon fiatalon és nagyon lelkesen. Úgy látja, nagyon igazuk volt, amikor ’89-ben megalapították a Fidesz-alapszervezetet. Aztán már nem volt aktív.

Az, hogy Fidesz-tagként csalódtam-e, mellékes, mert a tagságom olyan, mint a Plútó a Naprendszerben: már el is felejtettem, hogy tag vagyok. Ha véget kell érnie ennek a történetnek, rakjanak ki. Vagy ne. Lépjen ki a párt!

Nála a kaput végleg az Elios-ügy tette be, és már akkor, amikor még nem volt se megírva, se kinyomozva.

Hallottunk róla fideszes körökben, milyen pompás üzleti sikerek vannak. Azt gondoltam, ez nem történhet meg. Addigra, amikorra az orosz közeledés érzékelhetővé vált, már kifelé tartottam a szisztémából. Nekem a tovarisi konyec meghatározó élmény volt. Ezért is lettem jobboldali.

A rendszerváltás előtt még néptáncosként Nyugat-Németországba jártak fellépni. Amikor hazaért feltette a kérdéseket, hogy Magyarországról ki lopta el a színeket, az egyéniségeket, miért szomorú mindenki.

Ezek most ugyanúgy aktuálisak, mert megvalósul az, ami ellen küzdöttek, ráadásul éppen a Fidesz valósítja meg. Forrás 24.hu