Forgószárnyasok ünnepi megemlékezése
A megnyitót követően Kaptur József nyá. alezredes tartott ünnepi megemlékezést. Az egykori pilóta kiemelte, hogy a repülést szerető katonáknál 2004. július 8-i dátum mélyen felejthetetlen és szomorú eseményként íródott az emlékeikbe.
Az elmondása szerint: „A műszaki állomány még az utolsó nap éjszaka is azon dolgozott, hogy a tervezett 14 darab harci helikopter és a 9 szállító helikopter biztonságosan végrehajthassa az utolsó kiképzési repülését Szentkirályszabadja repülőtér légterében.
Felszálltunk. Minden repülésre előkészített gép a levegőben volt, külön köszönet ezért az akkori műszaki állománynak. A díszelgő köteléket követően, egyenként érkeztek be a gépek a fogadó fölé és 5 méteres magasságon kecses táncot járva búcsúztak el az ezred állományától és csúszott be minden gép a saját állóhelye fölé.
Leszálltunk! Végleg leszálltunk!
Csillogó, könnybe lábadt szemek! Elvettek tőlünk valamit, amit nagyon szeretünk, a repterünket, de nem tudták elvenni a büszkeségünket és az egymás iránti őszinte baráti érzéseinket. Bezárta kapuit a dicső múlttal rendelkező MH 87. Bakony Harci Helikopter Ezred.
A nagycsalád szétvált, de bármikor és bárhol is találkoznak ennek a nagycsaládnak a tagjai, örömmel és szeretettel köszöntik egymást és közösen emlékezünk a csodálatos és kitörölhetetlen múltra.”
Kaptur József ezt követően felelevenítette az ezred rövid történetét: Az ezred jogelődje, a 86. Önálló Vegyes Repülő Század 1958. december 1-én alakult meg a kecskeméti repülőtéren a Repülőkiképző Központ alárendeltségében.
A század 1961-ben az Országos Légvédelmi Parancsnokság közvetlen alárendeltségébe került, mint 86. Vegyes Repülő Osztály.
Az ezred 1969-ben települt át Kecskemétről Veszprém-Szentkirályszabadja repülőtérre.
1978-ban megkezdődött a Mi-24-es harci helikopter rendszeresítése, melyre az állományt a Szovjetunióban képezték ki.
1984-ben a 40 db Mi-24-essel és 20 db Mi-8-assal rendelkező ezreddé fejlesztették fel, majd az alakulatot 1987-ben harci helikopter dandárrá szervezték át. 1991-ben az ezred felvette a 87. Bakony Harci Helikopter Ezred nevet. Még ez év végén az egység a Szárazföldi Csapatok Parancsnoksága alárendeltségébe került.
„Az alakulat 46 éves fennállása során mintegy 500 000 felszállást közel 250 000 óra repült időt tudhat magáénak. Teljesítette a haza védelméről szóló esküjét, kutatott és mentett, épített távvezetéket, légkondicionáló berendezéseket szerelt fel…
A NATO csatlakozás és a rendszerváltás alapvetően befolyásolta a helikopter ezred életét. A sorozatos leépítéseket követően 2004-ben döntés született arra, hogy a Magyar Honvédség szentkirályszabadjai és szolnoki helikopter alakulatát szolnoki településsel összevonják…
Az itt látható bazaltorgona, és rajta az ezred címere, jelképezi, hogy ezredünk soha nem múlik el, nem felejtjük, és méltón állít emléket az 1958. december 1-jén született alakulatnak. A kövön elhelyezett tábla az MH 87. Bakony Harci Helikopter Ezred személyi állományának és a katonai alakulat 64 év alatt a haza védelmében tett helytállásának állít emléket az utókornak.” – emlékezett meg a történtekről Kaptur József.
Az ünnepi megemlékezést követően Oláh Emil ezredes, protestáns tábori lelkész mondott imát az alakulatnál szolgálatteljesítés közben elhunyt katonákért. Hangsúlyozta, hogy akik a béke megtartásáért valamit is tesznek egyben testvérei is egymásnak.
Ezért az Isten áldja meg azok emlékét, akik a béke megteremtésében és fenntartásában tevőlegesen részt vállalnak.
Az ünnepség a résztvevő önkormányzati és katonai szervezetek képviselőinek a koszorúzásával zárult.
Az ünnepséget követő baráti beszélgetés egyik fő témája volt az, hogy a Magyar Honvédség már több mint három éve az egyik katonai repülőterén felkészített egy Mi-24 harci helikoptert, ami a mai napig arra vár, hogy visszajöjjön a szolgálati helyének közelébe, ezzel emléket állítva az ezrednek és az itt szolgálatot teljesítő katonáknak és családtagjaiknak. A szervezők elmondták, hogy három évig legalább ígéretek voltak a polgármester, az országgyűlési képviselő részéről, de mára már ezek is elfogytak.
Az ország több jelentős katonai múlttal rendelkező városában az ilyen emlékmű befogadás, a katonákra való emlékezés nem okozott problémát, Veszprém ez alól kivételnek tűnik, pedig az évtizedek alatt az ezred és katonái nagyon sokat tettek az országért, a térségért és Veszprémért. Több katonai vezető élt meg a városban éveket, évtizedeket, és az itt felnövekvő gyerekeik a szülővárosuknak tartják Veszprémet, és ha látogatni visszajönnek, akkor azt mondják, „haza jöttünk!”