Veszprémben az Alsóvárosi temetőben 22 olyan sír van, ahol olyan katonák nyugszanak, akik valamilyen formában részt vettek az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc küzdelmeiben. A hagyományos temetői sétán idén dr. Csiszár Miklós és Bándi László helytörténeti kutatók elevenítették fel a honvéd katonák forradalmi eseményekben játszott szerepét.

A megemlékezésen résztvevők megtudhatták, hogy a temetőben nyugvó katonák az életútjaikban és a tetteikben nagyon különböztek egymástól, de egyben azonosak voltak. Olyan példát mutattak a hazaszeretetből, ami miatt méltók a megemlékezésre, a néma fejhajtásra.

Cseresnyés Sándor nemzetőr-orvos emlékműve Fotó: Demeter Ferenc

Bándi László a megemlékezés bevezetőjében kiemelte, hogy a forradalom eseményei az osztrák uralkodóházat is felkészületlenül érte. A hatalom ebben a helyzetben is megpróbálta kihasználni az ország nemzetiségi sokszínűségét és ezzel igyekezett megosztani a forradalom résztvevőit. A törekvések ellenére sok nemzetiségi származású, magas rendfokozatú katona vállalta a forradalom eszméit és állt be a szabadságharcos csapatokba.

Egyik ilyen főtiszt volt Aschermann Vendrey Ferenc tábornok, aki német nemzetiségű volt, de a származása ellenére a forradalom mellé állt. Hadnagyi rendfokozatban jelentkezett szolgálatra, és 1848 májusában már részt is vett a Délvidéki harcokban.

Virág a tábornok emlékművére Fotó: Demeter Ferenc

A tavaszi hadjáratot követően, 1849. június 26-tól október 5-ig ezredesi rendfokozatban a komáromi erődítmény parancsnoka volt és utolsóként tették le a fegyvert a túlerő előtt. Az osztrákoktól menlevelet kapott és Erdélybe telepedett le. A kiegyezés után jött vissza az országba és vállalt katonai szolgálatot Budapesten, a Honvédelmi Minisztériumban. 1888-ban vezérőrnagyként nyugdíjazták. Ezt követően Veszprémbe, a Jeruzsálem hegyre költözött és itt halt meg.