De hogy kerül a kampányba egy olyan intézmény, amelyről pár éve még nagyjából senki nem hallott?

Jogállami dzsihád zajlik Magyarország ellen, amivel szemben a szavak nem segítenek, erőt kell mutatnunk, jöjjön hát a reconquista

– mondta Orbán Viktor az évértékelőn, vagyis a miniszterelnök a mórok dél-Európából való kiszorításához hasonló harcot vizionált az Európai Unió és kormánya viszonyába (ami egyébként annak idején összességében több száz évig tartott).

Akármennyire adja magát a kép, az összehasonlítás ezúttal nem a muzulmán származású menekültekkel szembeni politikára utal, sokkal inkább arra az évek óta húzódó vitára, amelynek egyik csúcspontja két nap múlva várható: amikor az Európai Unió Bírósága jó eséllyel kimondja, milyen esetekben köthető össze a jogállami normák tiszteletben tartása és az uniós források lehívása.

Nem véletlen, hogy a „dzsihád” szót a miniszterelnök először egy héttel korábban, a pénteki Kossuth rádiós interjújában használta, méghozzá az Bírósággal összefüggésben – utalva arra, hogy a luxembourgi testület vezetőjének szavaiból már az ítélethirdetés előtt kikövetkeztethető, hogy az ügyben a kondicionalitásként emlegetett mechanizmus megsemmisítését kérő magyar és lengyel beadvány ellen születhet majd döntés.

Persze amit Orbán koncepciós perként igyekszik láttatni, az valójában a bíróság működésének sajátossága, az ítéletet ugyanis minden esetben megelőzi az ügyért felelős főtanácsnok indítványának kihirdetése, az esetek túlnyomó többségében pedig maga a döntés is megfelel ennek – vagyis joggal lehet számítani arra, hogy a bíróság szerda reggel kimondja: el kell utasítani a magyar–lengyel keresetet.