Az emlékezés fáit ültették el
Brányi Mária alpolgármester a megemlékező beszédben elmondta, hogy 1914-15-ben a magyarok - köztük a veszprémi 31-es Magyar Királyi Gyalogezred katonái - történelmileg is jelentős harcot vívtak a galíciai fronton az orosz csapatok ellen. Harcok során nagyon sok katona esett el távol a hazájától. Egy történelmi emléktúra kapcsán 2015-ben látogattak el Lengyelországba, és keresték fel a háborúban elesett hősök emlékhelyeit.
Az alpolgármester asszony kiemelte, hogy a katonai temetők gondozásában a lengyelek példaszerűen járnak el. Szépen ápolt katonai temetők sora jelzi az esztelen mészárlás nyomait és nyugszanak a különböző nemzetek katonái a halálukban eggyé válva.
Ősz volt és a temetőkben akkor pompázott a helyben honos vértölgy, ráhajolva a sírokra óvták az alatta nyugvó katonákat. Emlékül hoztak el néhányat a makkokból, amit itthon elültettek és amelyek facsemetéi a veszprémi katona temetőbe ezen a napon kapnak új életet. Így néhány, a galíciai földben nyugvó katona jelképesen újra hazatért és ez a három tölgyfa itthon fogja ápolni az első világháborúban elhunyt katonáink emlékét.
Szegő László dandártábornok, a Köztársasági Elnöki Hivatal Honvédelmi Főosztály főosztályvezetője kiemelte, hogy 1915. május másodikán a magyar és osztrák csapatok a tavaszi hadjárat keretében a galíciai fronton egy döntő áttörésre készült. A tüzérségi tűzelőkészítést követően délelőtt 10 órakor indult el a gyalogsági támadás az orosz állások ellen.
A gorlicei áttörés nagy sikere volt a magyar hadtörténelemnek, ami siker egyben nagy emberáldozattal is járt. A magyar katonák, akik részt vettek ezekben a világháborús csatákban, mindig becsülettel teljesítették kötelezettségeiket, ezért válhattak hősökké.
Ott nyugszanak ma Galíciában a katonai temetőkben, ahol bátran harcoltak és a hazáért áldozták az életüket. Ezek a lengyel magból eredeztetett tölgyek emlékeztetnek majd sokáig a 31. Magyar Királyi Gyalogezred katonáira. A tölgyek mesélnek arról a drámáról, amit ma első világháborúnak hívnak. A tömegpusztítás mérhetetlen kiterjesztésének kezdetéről, de egyben tanúi voltak mindkét oldal katonáinak mérhetetlen küzdelmének, szenvedésének.
Egy fa évszázadok tanúja lehet, ezért aki fát ültet az a jövőben gondolkodik. Aki a jövőben gondolkodik az a múlt sebeit nem feledve dolgozik egy szebb, biztonságosabb jövőért.
