Gyertyák a katonasírokon
Az alsóvárosi temetőben található katonai emlékműnél felsorakozott a Veszprémben található katonai alakulatok személyi állománya. A megemlékezésen katolikus és a református imát követően először Szécsi Ferenc, kisegítő tábori lelkész osztotta meg gondolatait az ünnepről.
Szécsi Ferenc a beszédében elmondta a Halottak Napja arra történő emlékezés, hogy minden elmúlik, de egy valami, ami nem múlik el és ez a szeretet. A halálon átívelő szeretet ünnepe a Halottak Napja. Minden ember, aki valaha élt a földön, vagy aki élni fog egy valamiben közös, a létezésben. A létet nem önmagunktól gyakoroljuk, pedig nagyon természetes az, hogy vagyunk. A létünket ajándékba kaptuk a teremtő Istentől, akitől függ az is, hogy meddig vagyunk itt a földi életben.
A Halottak Napján az emberek kimennek a temetőkbe ahol a szeretteire gondolnak és gyújtanak egy mécsest. Ekkor szembesülnek azzal is, hogy az ember élete itt a földön mulandó. Az ősz is az elmúlást jelképezi, de tudni lehet, hogy eltelik pár hónap és annak fogunk örvendeni, hogy megjelennek a fákon a rügyek, újra éled a természet, és láthatjuk a tavasz üde virágait. Amikor elhelyezzük mécseseinket és a virágainkat az elhunyt katonák sírjain gondoljunk arra, hogy ezek a katonák a szeretetünk által valahol újra élednek.
Szabó György alezredes református lelkész az imájában arra kérte az Istent, hogy az elhunyt katonák az országában békében nyugodjanak. Fiatal férfiak ők, akik a hazájukért a legdrágábbat, az életüket áldozták fel. Biztos abban, hogy ez a tiszteletteljes megemlékezés is hozzájárul a lelkük békéjéhez, mert láthatják, hogy nem hiába hozták másokért ezt a megmásíthatatlan áldozatot.
Az ünnepségen résztvevő katonák gyertyagyújtással és néma fejhajtással tisztelegtek elhunyt katonatársaik emléke előtt.