„Szerelem, család, barátság, az évek észrevétlen múlása, a lélek örök fiatalsága és a test öregedése – minderről szól Aldo Nicolaj írása.” – meséli a rendező, Deák Krisztina, aki azt is elárulta, hogy a dramaturg, Litvai Nelli egészen az eredeti olasz szövegig ment vissza, és ebből készítettek egy új változatot a veszprémi közönség számára. „A mi történetünk 2019-ben játszódik, ahol a maszk még ismeretlen és az emberek öleléssel és csókkal üdvözlik egymást.”

A darab amellett, hogy az öregkor és az öregedés kérdéseit, érzéseit feszegeti, a generációk közötti megértést is segíti. „Komoly tanulság az előadás a fiatalabb generációknak is. Mi inkább arra törekedtünk, hogy megmutassuk a problémákat, hogy az együtt élni kényszerülő generációk megértéssel és főleg szeretettel közeledjenek egymáshoz. A példamutatás erejében hiszek, sokkal jobban, mint a szavakban.” – vélekedik.

Deák Krisztinának nem ismeretlen Veszprém városa, hiszen sok időt tölt a környéken, Tihanyban. „Jelen helyzetben csodálattal nézem, hogy Veszprémben az emberek dacolva mindennel, járnak a színházba. A színház erejéről és csodájáról, az élet diadaláról szól - ahogy a mi előadásunk is.”

A padon Oszvald Marika és Bálint András Fotó: Demeter Ferenc

Szilágyi Tibor nem először személyesíti meg Bocca Libertot, így már jól ismeri a karaktert, annak érzéseit, tulajdonságait. „Ez egy örökérvényű történet, mely a magányról, a gyerekekhez való viszonyról és az öregedésről szól. Sokan érezhetik úgy, hogy nyugdíjasként nincs dolguk a világban, gyakorlatilag előttük a múlt. Én most is sokat dolgozom, rendezek, játszom, ami nagyon boldoggá tesz, mert így fontos vagyok a világnak.” – vélekedik a darabról.

Szilágyi Tibor is erősen kötődik Veszprémhez és a Veszprémi Petőfi Színházhoz, és ahogy mondta: „Veszprém tulajdonképpen színházilag a második otthonom. Az elmúlt években nagy örömmel rendeztem meg a Sírpikniket, vagy 20 év után újra a Nyitott ablakot, de az Esőember is egy egészen kiemelkedő előadás. Veszprém a kollégákkal együtt a szívem csücskében van.” Nem utolsó sorban hozzáteszi, hatalmas élmény, hogy újra Bálint Andrással játszhat, ugyanis 55 évvel ezelőtt vele együtt lépett először a színpadra, mint főiskolás hallgató, azóta viszont nem volt közös színpadi szerepük.

„Gyakorlatilag négyen vagyunk a színpadon, két öregember, egy öregasszony és egy pad.” – kezdi Bálint András, aki Lapaglia Luigi szerepében fog színre lépni. „Elsőre talán kicsit szomorúnak tűnhet a darab, mert az öregségről szól, de nagyon sok humort tartogat, így a maga módján szórakoztató az előadás.” A színész számára sem ismeretlen Színházunk, hiszen már játszott az Isten Pénzében, és négy éve itt rendezte meg a My Fair Lady-t is. „Nagyszerű a veszprémi közönség.” – teszi hozzá. Számára is nagy élmény, hogy 1960 óta újra egy színdarabban játszhat Szilágyi Tiborral. Bár Oszvald Marikával még nem állt egy színpadon, de véleménye szerint egy mindig jó kedvű, energikus művésznő, aki igazán hozzá illő szerepet kapott.

Oszvald Marikának nem ez lesz az első prózai szerepe, és elmondása szerint jól esik neki egy-egy fizikálisan kevésbé megterhelő munka. Bár egy operett előadáshoz képest több a szöveg, nem volt vele gondja, hiszen Ambra szerepe konkrétan „arcon vágja”. „Amikor megkaptam a szerepet, gondolkodtam, hogyan kell eljátszani egy öreget, de rájöttem, hogy én is az vagyok, így nem lesz nehéz. Ez a figura pont olyan, mint én: pozitív szemléletű, nem nagyon veszi tudomásul a világot.” Bár még egyik férfi színésztársával sem dolgozott együtt, várta már a közös munkát, és a végére egy nagyon kellemes társaság jött létre. Számára sem ismeretlen a veszprémi közönség, hiszen már többször állt a Veszprémi Petőfi Színház színpadán, főleg operett előadások alkalmával. „A veszprémi közönséget nagyon szeretem, mindig érzem, hogy nagy becsben tartanak.” - teszi hozzá.

Az előadásban közreműködik gyermekszereplőként – váltott szereposztásban – Nagy Hunor és Győry Zsombor.

További információ a bemutatóról, előadásokról: https://www.petofiszinhaz.hu/Eloadasok/Aktualis-evad/HARMAN-A-PADON