A múlt héten tartott alakuló ülésen részt vett a Honvéd Sportegyesületek Országos Szövetsége, a Budapesti Honvéd Sportegyesület, a Magyar Sportlövők Szövetsége, a Magyar Tartalékosok Szövetsége, a Magyar Vívó Szövetség, a Magyar Judo Szövetség, a Magyar Technikai- és Tömegsportklubok Országos Szövetsége. A szövetség megalakulását nagyon szerény média figyelem kísérte, de ez talán az áthallhatóság miatt talán érthető is.

Az alapítók nagyon oda figyeltek arra, hogy legyen egy markánsan elhatárolható különbség a múltunktól, ezért a névből lehagytak valamit. Ezzel kifejezték azt, hogy az 1957-ben megalakításra került MHS - Magyar Honvédelmi Sportszövetségtől, majd az utód szervezetétől az MHSZ-től megfelelően polgári távolságot akarnak tartani.

A Magyar Honvédelmi Szövetséget a rendszerváltás elsöpörte. Az országos hálózatukat és az ezt kiszolgáló, jelentős vagyont magába foglaló infrastruktúrájukat teljesen leépítették.

Mit is csináltak ezek a megyei, városi szervezetek? Honvédelmi előképzést és felkészítést. Sokaknak adtak jogosítványt, voltak minőségi lövész klubjaik, modellező, rádiós és könnyűbúvár szakosztályai, reptereik, ahol repülő- és ejtőernyős egyesületek működtek. Jelentős szabadidős és társadalmi igényt elégítettek ki, ahol önkéntes formában készítették fel a fiatalokat a katonai szolgálatra.

A most megalakult szerveződés az alapító okiratában feladatként „az állampolgárok önkéntes vállaláson alapuló honvédelmi felkészültségének biztosítását” tűzték ki, ami tartalmilag alig tér el az előző szövetségek célkitűzéseitől.

Egy régi bölcselet szerint – a pajtát egy szamár pillanatok alatt letudja rombolni, de a felépítéshez, már időre és szakértelemre van szükség! Napjainkban ennek a pajtának a felépítéshez még nagyon sok egyéb másra is szükség van, többek között az anyagiak mellett a részt venni kívánó önkéntesek szemléletének kialakítására, formálására is.

Ezt a szemléletformáló munkát nagyon nem segíti napjaink hivatalosan képviselt álláspontja, amely szerint, mindenki annyit ér amennyije van!