Az ORFK a Magyar Közúttal közösen három évre visszamenően közel száz olyan esetet elemzett, amikor autósok a forgalommal szemben hajtottak autópályákon. Óberling József ezredes, az ORFK közlekedésrendészeti főosztályvezetője az adatok kapcsán a Közlekedéstudományi Intézet oldalán közzétett cikkben arról beszélt, hogy a városi legendák ebben az esetben sem állják meg a helyüket.

Nem tipizálhatók, sem utak, csomópontok, sem életkor, állampolgárság, vagy lakhely szerint a sofőrök sem. 18 és 72 év között mindenféle korosztályból hajtottak már fel a forgalommal szembe autópályára, és az érintettek életkori eloszlása is egyenletesnek mondható, egyik korosztály sem túlreprezentált.

Nem igaz, hogy gyakrabban tévednek el az autósok ismeretlen kereszteződésekben és hajtanak fel emiatt a forgalommal szembe a sztrádára, mint máshol. Ahogy az sem, hogy egyes sztrádákon gyakrabban történnek efféle esetek az átlagnál. Sőt, az sem felel meg a valóságnak, hogy az újabb csomópontokban könnyebb eltévedni, mint a régiekben.

Ugyanakkor minden esetben felvetődik a sofőr figyelmetlensége, gondatlansága, valamint az, hogy kevés kivételtől eltekintve az első hibát – hogy rossz irányba indultak el a sztrádán – sokan újabb és újabb hibákkal tetézik. Például, hogy megpróbálnak megfordulni, gyorsítanak, hogy mielőbb elérjék a kihajtót.

Bár nehéz megérteni, hogy tévedhet rá valaki az autópálya rossz oldalára, de ha már valahogy megtörtént, a szakemberek szerint egyet tehet az eltévedt sofőr. Szorosan a szalagkorlát mellé húzódik, kirakja az elakadásjelzőt, ő és az utasai is felveszik a láthatósági mellényt, elhagyják a gépkocsit, a szalagkorlát mögé húzódnak, majd onnan segítséget kérnek.