Rekordok a természet élő világából
Kezdjük először a tengerek csúcstartóival. A legkisebb hal a világon a törpe géb. Egy színtelen, majdnem átlátszó lény, amelyekre a Fülöp-szigeteken a Luzon tavakban és az ehhez tartozó patakokban bukkantak. A „jól fejlett” hímjei is csak 7,5–9,9 mm hosszúak és 4–5 mg tömegűek (a nőstények kicsit nagyobbak).
A Föld legnagyobb jelenleg élő állata a kék bálna. A fő eledele a plankton. Nincs foga, helyette a szájpadlásán lévő több száz (320) szilával szűri ki a planktonokat a tengervízből. A szilája 100 centiméter hosszú és 55 centiméter széles. A kifejlett kék bálna 25 méter hosszú súlya 180 tonnánál is több lehet, ami megegyezik 30 afrikai elefánt vagy 150 szarvasmarha súlyával.
Szélcsendes időben páraoszlopát 7 méter magasra lövelli, és 4-5 másodpercig látható. Vándorlásakor 15 kilométert tesz meg óránként, de gyors meneküléskor óriási testével 37 km/h sebességre is képes felgyorsulni. Az állat akár 80 évig is elélhet.
A tengerek leglassúbb hala a tengeri csikó. A tengeri csikó 16 m/h sebességgel képes csak haladni. Mindig vízáramlatok közelében él, mert a fő táplálékát a planktonokat kellő mennyiségben itt találja meg. Azért hogy az áramlás el ne sodorja, az ehhez alkalmazkodott hosszú farkát egy közeli növényre hurkolja.
Szaporodásuk nagyon érdekes, ugyanis a költés a hím feladata. Az udvarlásuk hosszú, melynek során a csikóhalak napokig kelletik magukat, gyakran változtatják színüket és többszöri fejbólintással csattogó hangokat bocsájtanak ki. Majd a nőstény a hím hasán levő oldalzsákba préseli az ikrákat. A megtermékenyítést követően itt, a hímben fejlődnek ki a tojások. A hím speciális folyadékot állít elő az embrióknak. A fejlődés befejeztével szabadon úszó utódait elengedi a tengerbe.
A leggyorsabb hal a vizekben a fekete nyársorrú hal. Gyorsasága elérheti a 130 km/órát. A hossza általában 5 méter. A kifejlett példányok tömege 300-400 kg és a halbiológusok szerint 15 évig él. A Csendes óceánban, Indiai óceánban és az Atlanti óceán vizeiben találhatók meg. Kedveli a viszonylag meleg 15-30 fok hőmérsékletű vizeket.
A leghosszabb életű állat a galapagosi óriásteknős. A legnagyobb ma élő szárazföldi teknősfaj, galapagosi óriásteknős, amelyet elefántteknősnek is hívnak. Testtömege 150-225 kg, a testhossza fejétől a farkáig akár 180 cm hosszú is lehet. A nagyobbra nőtt teknősöknek már nincs természetes ellensége, így akár 120-200 évig is élhetnek.
A ma élő legnagyobb madár a strucc. Egy kifejlett strucc hossza 2 méter, magassága 2,5 méter, a hím testtömege 150 kg-ig, a nőstényé 100 kg-ig terjed. Vörös húsa miatt, több országban kedvelt csemege. Bár nem repül, de szükség esetén a 72 km/h futósebességet is elérheti. Erős rúgásával az oroszlánra is veszélyt jelenthet. A strucc a legnagyobb tojást tojó madár is egyben, egy strucctojás 18 tyúktojásnak felel meg.
A legkisebb madár a méhkolibri. Testhossza 6 centiméter, testtömege 1,6-2 gramm. Nektárral táplálkozik, de apró rovarokat is elfogyasztja. Apró termete és a repülés közben hallható hangja az embert a méhre emlékezteti. Ezt a zümmögő hangot a másodpercenkénti 30-80 szárnycsapása váltja ki. Repülés közben meg tud állni egy helyben, sőt hátrafelé is tud repülni.
Rövidtávon a leggyorsabb emlős a gepárd. Vadászatkor pár másodperc alatt elérheti akár a 110 km/óra sebességet is. Az állat mancsain csak félig visszahúzható karmok vannak. A vissza nem húzható karmok nagyobb kapaszkodási lehetőséget biztosítanak nagy sebességnél, és segítenek a gyorsulásnál és a manőverezésben. Különlegesen rugalmas gerincoszlopa és jól fejlett izomzata 90–100 km/h körüli vágtázást tesz lehetővé számára. Poroszkálásból 2,75 másodperc alatt képes 86,9 km/h sebességre gyorsulni!
A leggyorsabb emlős hosszútávon a villásszarvú antilop (Antilocapra americana). 1941-ben egy amerikai vadvédelmi felügyelő autójával 56 km/h-s sebességgel haladt négy antilopbika mellett több mint 6 km-en át, és az állatok különösebb fáradtság nélkül tartották ezt a tempót. Úgy tűnt, ez az „utazósebességük”. Szükség esetén ennél gyorsabban is képesek futni, rekordsebességük megközelíti a gepárdét. A 70 km/h sebességet is nagyon sokáig bírja.
A leglassúbb emlős a háromujjú lajhár. A közép- és a dél-amerikai esőerdőkben élő állat a talajon 1,83–2,44 m/perc sebességgel mászik. Kivételes esetekben például a kölyke hívására az anya egy perc alatt „szédítő” 4,3 m/perc-es sebességre gyorsulhat. Hála algával benőtt szőrzetük védőszínezetének és annak, hogy szinte egész életét a fák koronájában tölti, szinte nincs természetes ellensége. Az esőerdőkben a fák pusztításával új veszélyként lépett fel sajnos az ember.
A cikkben megjelenő fényképek a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban készültek.