A megállapodásban a 2050-re kitűzött uniós klímasemlegesség (amikor egyensúly van a kibocsátott szén-dioxid, illetve a légkörből kivont és szénelnyelőkben tárolt szén-dioxid mennyisége között) már mint kötelező cél szerepel, túl az európai zöld megállapodásban vállalt politikai elkötelezettségen. A rendelet jogi kiszámíthatóságot biztosít az átmeneti időszakra az európai polgárok és vállalatok számára. 2050 után az Unió arra törekszik, hogy kevesebb szén-dioxidot bocsásson ki, mint amennyit kivon a légkörből.

Merészebb célkitűzés 2030-ra

Az Unióban 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 55 százalékkal csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását (ez az érték korábban 40 százalék volt). A Bizottság emellett a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás kibocsátását szabályozó, hamarosan bemutatandó javaslatában növelné a szénelnyelés mértékét, és ezáltal gyakorlatilag 57 százalékra emeli a 2030-as csökkentési célt.

A 2040-es cél az üvegházhatású gázok mennyiségétől függ

A Bizottságnak legfeljebb hat hónappal a párizsi megállapodásban 2023-ra kiírt globális felülvizsgálat után elő kell állnia a 2040-es célkitűzési javaslattal. A Bizottság meghatározza majd, hogy legfeljebb mennyi üvegházhatású gázt bocsáthat ki az Unió 2050-ig anélkül, hogy veszélyeztetné a megállapodásban rögzített vállalását. Ez az úgynevezett „széndioxid-büdzsé" lesz a felülvizsgált 2040-es cél meghatározásának egyik fontos eleme. A Bizottság 2023. szeptember 30-ig, utána pedig ötévente felméri, hogy mennyit haladtak az uniós tagállamok a 2050-es klímasemlegesség felé, és áttekinti az ezt célzó nemzeti intézkedéseket.

Az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület

Mivel a jó döntésekhez független tudományos információkra van szükség, ezért a Parlament javaslata alapján felállítanak egy, az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testületet. A testület nyomon követi az eseményeket és felméri, hogy jó úton jár-e az európai szakpolitika.